„Egyelőre bírom a strapát!” – Egy ország fogott össze Zsurzs Katiért

A színésznő ugyanis a társulat örökös tagja lett. A Metropolnak adott interjúban mesélt a benne kavargó érzésekről, és azt is elárulta, bár most rengeteg munkája van, de a nyár folyamán szeretne egy kis időt tölteni lányaival és hat unokájával.

– Hogyan fogadta a hírt, hogy a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották?

– Már a jelölés is óriási dolog, örültem, és nagyon megtisztelő volt számomra. Sorra jelezték a kollégáim, hogy szavaztak rám, éreztem, hogy sokaknak fontos. 

– Elképesztő, hogy Pásztor Erzsi és a többi kollégám, akivel a Játékszínben sokat játszottam, felhívásban buzdítottak mindenkit a szavazásra. Nagyon ritka az ilyen. Mégis a közönség reakciója a legfontosabb, hiszen ezért játszunk, dolgozunk, nélkülük pedig nem lehetne csinálni. De beismerem, a szakma is fontos, viszont olyat is láttunk már, hogy a szakma nagyra tart valakit, a közönségnek pedig nem kellett. Ez egy nagyon érzékeny és nehéz egyensúly. Ez a díj pedig olyan, amit pont azok szavaztak meg, akik néznek.

– Lehet tudni, hogy mikor lesz a hivatalos átadó?

– Majd csak szeptember 16-án kerül rá sor az Operettszínház előtt, ahol a többi lábnyom is megtalálható. A közeljövőben adnom kell egy cipőt, amiről lenyomat készül, ez fogja őrizni a lábnyomomat. 

– Ezért valamelyik kecses darabot fogom választani.

– Mit jelentenek önnek a díjak, elismerések?

– Aki azt mondja, nem fontos, nem mond igazat. Igenis nagyon jólesik, ha egy díjjal elismerik egy művész munkáját, kell néha egy mondat: látjuk, mit csinálsz és értékeljük. Kellenek a visszajelzések! Örülök a díjaknak, de nincsenek álmatlan éjszakáim nélkülük sem.

– Hogy van a művésznő? Sok az elfoglaltsága?

– Most bőven van feladatom, mert forgatjuk A mi kis falunk című sorozatot, nyáron szintén filmezek, ugyanis egy ifjúsági film készül, aminek nagyon örültem. Közben rohangálok a szinkronokban, igazán nem panaszkodom. 

– Ebből szempontból nehéz alkat vagyok. Viszont azt is be kell látni, akkor van minden igazán rendben, ha van mit csinálni, és amíg azt érezzük, hogy fontosak vagyunk.

– Két lánya hat unokával ajándékozta meg. A nyár folyamán több időt tudnak együtt tölteni?

– Sok szabadidőm nem lesz, de épp most próbáljuk szervezni a családi összejövetelt. A kisebbik lányom külföldön él, amikor ők hazajönnek, szeretnék jobban ráérni. A nagyobb unokáim ugyan Magyarországon vannak, de ők egyik táborból a másikba mennek a következő hónapokban. Szinte a lehetetlenséggel határos, hogy mindannyian egyszerre tudjunk találkozni, komoly logisztikát igényel, de megpróbáljuk. (nevet)