Az Omega frontemberének, Kóbor Jánosnak a lánya, az immáron szinte kész nő, a 15 éves Léna bátor döntésre szánta el magát: színpadra lép, édesapja után ő is komolyan elkezdett foglalkozni a zenével. Terveiről elsőként a Borsnak számolt be.
Lassan egy éve, hogy gyászba borult az ország Mecky halála után, azonban a szomorkodás helyett Léna a zenében találta meg a lelkének szükséges gyógyírt. A Bors elsőként írta meg tavaly májusban, hogy Kóbor Léna nagyon ügyesen táncol, versenyekre jár, nagy tehetséget kapott első számú zenei gyökerétől, édesapjától. A Bors akkor meglátogatta a kis Lénát egy táncórája közben, ekkor mesélt a tinilány kendőzetlenül arról, mit jelent számára a zene.
„Én a zene világában nőttem fel, nekem természetes, hogy az életem részét képezi a zene, szinte hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Már kicsi koromban is ott voltam a papa koncertjein és úgy emlékszem, hogy nagyon élveztem” – nyilatkozta Kóbor lánya korát meghazudtoló felnőtt hozzáállással tavaly májusban. Énekelni még csak két éve tanul komolyabban, de úgy tűnik, Léna ebben is professzionális szintre szeretné magát fejleszteni. Zongoraórákat vesz és énektanár csiszolja a hangját. Felmerül a kérdés, hogy vajon Kóbor János mit szólna ahhoz, hogy a zenei pályára lép a lánya, s Lénát összefogják-e hasonlítani akaratukon kívül is az ikonikus zenésszel?
„A papa egy legenda volt, soha senki nem lesz olyan, mint ő. Én sem. De nem is kell, mert én egy teljesen más stílust képviselek. Nem akarok hasonlítani senkihez, ő is mindig arra biztatott, hogy legyek egyéniség. Nem azért szeretnék sikeres lenni, mert Kóbor János lánya vagyok, hanem önmagam miatt” – mondta elszántan Léna, aki nagyon büszke arra, kinek a lányaként látta meg a napvilágot és nap mint nap érzi, hogy vele van.
Léna most exkluzív interjúban mesélte el a Borsnak, mi késztette arra, hogy énekelni is komolyan elkezdjen, és mi a fő célja ezzel.
„A papa ötlete volt, hogy kezdjek el zongorázni, és még beszélni is alig tudtam, de már az Omega-számokat énekelgettem. Még a tévében is többször nagy örömmel előadtam. Amikor nagyobb lettem és zongoráztam, egyszer rajtakapott, hogy saját zenét komponálgatok. Alig akarta elhinni, hogy ez az én szerzeményem és éreztem, milyen boldog és büszke volt rám” – mesélte megható történetét Lénácska, és elmondta, hogy édesapja mindig is tanítgatta, biztatta, hogy lépjen színpadra, ha úgy érzi, készen áll.
„Gyönyörű emlékeim vannak azokról a délutánokról, amikor együtt zenéltünk, nevettünk és énekeltünk. Tudom, hogy bárhol is van, most büszkén mosolyog, és szorít nekem” – tette hozzá Léna.
„Szeptembertől a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanulója lettem, és az iskola zenekara, a Stæg felfigyelt rám a közösségi médiában. Megkeresett az együttes egyik tagja és nekemszegezte a kérdést, hogy te csak táncolni vagy énekelni is tudsz? A bandának már van egy énekese, de úgy gondolták, hogy egy női hang jót tenne a csapatnak. Még nagyon friss ez a szerep, de boldogan próbálok velük és klassz ötleteink vannak a jövőre nézve.”
„Szerintem Lénácskát majd le se lehet lökdösni a színpadról” – viccelődött még életében Kóbor János feleségével, miután számára is egyértelmű volt, hogy lányában ösztönös zenei tehetség lakozik. Kóbor imádott lánya tehát úgy tűnik, édesapja nyomdokaiba lép, kitörő és vibráló lelkesedéssel, gyönyörű hangjával vág bele a zenei szakmába, tele tervekkel, és reméli, büszkén néz rá odaföntről papája. Léna egyébként annak gondolatával is barátkozik, hogy talán később majd egy Omega-dalhoz is hozzányúl, ám most úgy érzi, ez az idő még nem jött el.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre