Boa, púder és bűnös éjszakák: így tomboltak a pesti Nagymező utcában – Galéria

A budapesti Moulin Rouge története maga volt a pesti éjszaka esszenciája. A Nagymező utca 17. szám alatt álló patinás épület ma is őrzi a régi idők titkait: falai között egykor pezsgő, dekadens és olykor botrányos élet zajlott. A pesti Broadway közepén működő mulatóban revütáncosok pörögtek tollas fejdíszekben, jazz szólt hajnalig, a páholyokban pedig politikusok, arisztokraták és filmsztárok ittak pezsgőt.

Az eklektikus épületet eredetileg Somossy Károly építtette 1894-ben a híres Somossy Orfeum számára. A terveken a legendás bécsi színházépítő páros, Fellner és Helmer dolgozott, a kivitelezést pedig Schomann Antal irányította. A hely hamar Budapest egyik legfontosabb szórakoztató központja lett, ahol az éjszakai élet új kultúrája született meg.

A Moulin Rouge név valószínűleg már az 1920-as évek közepén megjelent a Nagymező utcában, noha sokáig 1930-at tartották hivatalos nyitási évnek. Korabeli lapok azonban már 1925-ben hirdették a lokált, 1928-ban pedig így áradoztak róla:

És valóban: a Moulin Rouge nem egyszerű mulató volt, hanem a két világháború közötti Budapest egyik legfényűzőbb revüszínháza. „Csupa fény, csupa pompa, csupa ragyogás” – így emlegették a korabeli újságok.

A revüoperettek korszakában a hely valóságos sztárgyárként működött. A színpadon estéről estére feltűntek a korszak legnagyobb nevei: Latabár Kálmán és testvérei, Kiss Manyi vagy Feleki Kamill. A műsorok egyszerre voltak erotikusak, humorosak és látványosak: sztepptánc, jazz, tollas revük, gigantikus díszletek és kacér jelenetek követték egymást.

A közönség soraiban nemcsak művészek ültek. A pesti bohémnegyed híres mulatóiba messze földről érkeztek arisztokraták, diplomaták és politikusok is. A Nagymező utca éjszakánként olyan lett, mint egy közép-európai Broadway: elegáns autók gördültek a bejárat elé, odabent pedig hajnalig szólt a zene.

A hely szellemiségét jól összefoglalta Krúdy Gyula is, aki legendás regényében így írt a korszakról:

A Moulin Rouge azonban nem kerülhette el a történelem viharait. 1941-ben magyarosították a nevét, ekkor lett belőle Vörös Malom. A háború után Budapest Kávéházként, majd Budapest Táncpalotaként működött tovább, miközben a régi fényből egyre kevesebb maradt. A szocializmus éveiben ugyan ismét népszerű lett, de már más világ fogadta a vendégeket: kevesebb dekadencia, több államilag felügyelt szórakoztatás.

Az egykori Moulin Rouge ma színházterem

Az 1960-as évek végétől a hely újra visszakapta a Moulin Rouge nevet, és egészen 1989-ig működött. A rendszerváltás után még próbálták feltámasztani a legendát, de a régi világot már nem lehetett visszahozni. 2015-ben végül bezárták, majd kulturális célokra alakították át. A színházterem ma a Budapesti Operettszínház részeként, Kálmán Imre Teátrum néven működik tovább.

A vörös fények ugyan kialudtak, de aki ma végigsétál a Nagymező utcán, még mindig érezheti a hangulatot. Aki tudja, hogy hol jár, úgy hallja, mintha a falakból halk jazz szólna, a levegőben púder és parfüm illata úszna, és egy régi revütáncosnő kacagása visszhangzana a pesti éjszakában.