„Az intelligens, szerény férfiakat kedvelem” – Zimány Linda a magánéletéről vallott

A bomba külső mély érzésű, magával szemben túlságosan is maximalista személyiséget takar, aki mára megtanulta, hogy nem kell mindenkinek megfelelni, és ha fejlődni szeretne, igenis érdemes segítséget kérni. A hot!-nak elárulta, hogyan keresi az igazit!

Idő előtt, igazi „vad angyal­ként” távoztál a Dan­cing with the Starsból, pedig erőn felül teljesítettél a sikerért. Hogy vagy most?

– Azt érzem, hogy nagy teher jött le a vállamról. Rányomta a bélyegét a felkészülésemre a magamnak való megfelelés. Magammal szemben könyörtelenül maximalista tudok lenni! Ha valamit csinálok, akkor őrületig feszítem a húrt – ha belehalok, sem állok le. Nem számított sem a bordatörés, sem a megfázás. Utólag örülök, hogy egy jó produkcióval zártunk: amit lehetett, kihoztunk a bulis salsából. Azt olvasom mindenhol, hogy szívesen látnának még minket a nézők!

Apropó, bordatörés! Hogy történt, és hogyan vészelted át?

– A borda a leggyengébb csontozatunk, egy rossz mozdulat is elég. Az egyik emelésnél a partnerem erősebben megszorított, és megtörtént a baj. Az orvos figyelmeztetett, hogy hagyjam abba a táncot, mert ha elmozdul, átszúrhat egy létfontosságú szervet. Két napig sírtam, majd az MRI-vizsgálat után mentem is a táncterembe. Megbeszéltük a partneremmel, hogy a kritikus hat hétben óvatosabban gyakorlunk, majd fokozatosan jöttek a bonyolultabb lépések.

A tánc az életem része lett: bármennyire is magam alatt voltam, fél óra tánc után kivirultam!

A harmadik előadásotok egy igen bensőséges témát dolgozott volna fel. Mesélsz erről?

– Húsz éve vagyok ismert, tinédzserként extrovertáltabb voltam, és sokat kellett tennem azért, hogy a szereplések és az engem ért támadások miatt ne sérüljön a személyiségem. Egy szenvedélyes tangóban szerettem volna mindezt eltáncolni. Sokszor sokkos állapotba kerültem, rosszul­esett, amikor felnőttek ítélkeztek fölöttem.

A korral jött a felismerés, hogy nem mindenki szeret, nem mindenki kedves, de nem is kell mindenkinek megfelelni.

„Az elmúlt öt évben járok pszichológushoz.”

Mi segített abban, hogy el tudd engedni a bántásokat és elfogadd önmagad?

– Sokat segített, hogy a szüleim nagyon a földön járnak, szerető hátteret biztosítanak, valamint az elmúlt öt évben járok pszichológushoz, ami fontos témákat hozott elő. Rájöttem, hogy a korábbról eltemetett sérelmeim okozták az elakadásaimat. A terápia hatására megnőtt az önbizalmam, mertem saját vállalkozásba kezdeni, elindítottam a saját ruhamárkámat. Korábban soha nem hittem abban, hogy önállóan is meg tudom állni a helyem. Az is letisztázódott számomra, hogy ha más ítélkezik rólam, az nem engem minősít. Ha valami zavar valakiben, azzal mindig nekünk van dolgunk. Például előfordult, hogy rácsodálkoztam, amikor egy ismerősöm azt mesélte, hogy napközben beült egy óra masszázsra. Én ezt sajnálom magamtól, mert mun­ka­má­niás vagyok. Egyedülállóként gyakran esem abba a hibába, hogy túl sokat dolgozom. Ha gyerekem lesz, majd szeretném én elvinni az óvodába, iskolába és csak addig dolgoznék, amíg ott van.

Milyen ismerkedési forma vált be nálad?

– Régimódi lány vagyok, szeretem, ha a férfi udvarol, időt szán arra, hogy megismerjük egymást. Ebben a felgyorsult világban nehezen tudom elfogadni, hogy volt, aki már tíz nap után azt javasolta, hogy utazzunk el együtt. Azt tapasztalom, hogy nehéz a férfiakkal, sokan érzelmileg megközelíthetetlenek vagy három hét után feladják. Néha kudarcnak élem meg, de biztosan el fog jönni az, aki kíváncsi rám, akivel lesz időnk kiismerni egymást, akivel mindenről tudunk beszélni a csillagászattól az autókig. Múzeumba ezer éve nem vitt el senki! Tartok a teljesen idegenektől; az vált be, ha ismerősök mutattak be valakinek. Most kicsit aktívabb lettem ilyen téren, visszaírogatok azoknak, akik az elmúlt két hónapban kerestek, igyekszem kimozdulni, vacsorákra járni, és újra nyitott szemmel járok.

Az elmúlt időszakban volt hosszabb kapcsolatod?

– Egy évig találkozgattunk valakivel, de egy ponton megállt a kapcsolat. Nem volt annyira intenzív, lassan is fejlődött. Elköteleződési problémákat véltem felfedezni nála. Kezdtem önmagam adni, beleengedtem az életembe, mégsem tudtunk átlépni egy küszöböt. Azt vettem észre a randizásnál, hogy sok férfi csak nyalogatja a sebeit, előrevetítik a félelmeiket, elmondják, miért nem bíznak a nőkben. Nem akarok a terapeutájuk lenni, azt mindenkinek magának kell megoldania.

A táncpartnerednek megörültél a bemutatkozó videóban. Vele nem alakult ki barátságnál több?

– Kellemes meglepetés volt, valóban örültem neki, szimpatikus fiú – de nem jött meg a szikra. Tanító-tanítvány kapcsolat alakult ki közöttünk, a munkára koncentráltunk, felnéztem rá, és jó barátok lettünk.

„Hiába diétáztam, felszaladtak a kilók”

Sok fiú barátod van? Legbelül nem vagy te egy kicsit fiús lelkű lány?

– Jól el tudok beszélgetni a fiúkkal. Ha nincs meg a kémia, korrekten megmondom: „Kedvellek, maradjunk haverok!” Ám ha igazán tetszik valaki, nem merek ránézni, annyira zavarba jövök. Így pedig nem mernek odajönni hozzám – utólag szoktunk ezen nevetni. Nem szeretek például írogatni: fontos, hogy személyesen találkozzam valakivel. Akkor derül ki, hogy megvan-e a kémia, passzol-e a humorunk. Az in­tel­li­gen­ciá­ra bukom: érzelmileg és agyilag is legyen intelligens. És ne legyen fennhéjázó. Azokat a férfiakat kedvelem, akik szerényebbek és rendben vannak magukkal.

Zimány Linda azt is elárulta a szerdán megjelenő Hot! magazinnak, hogy mivel tudja ilyen bomba formában tartania magát.