"Sokan sírnak a meghatottságtól" – egy mozgássérült kislány kérdése indította útjára Budapest legkülönlegesebb futóversenyét

Van egy olyan különleges futóverseny, ahol nem a gyorsaság, hanem a részvétel számít, és mindenki győztes, aki elindul. Szilvássy Dóri konduktor és gyógypedagógus negyedik éve bizonyítja, hogy a mozgáskorlátozott és sérült gyermekek számára is fontos lehet egy futóverseny, ahol nem kifejezetten a testüknek, mint inkább a lelküknek tesz jót a sport. 

„Én mikor futhatok?” – ez a kérdés indította el a különleges futóversenyt 

Kacifántos futóverseny – így becézi megálmodója, Dóri a megmozdulást. Az egyedülálló futóverseny a Rákospalotai Fejlesztőház saját rendezvénye, ami évről évre egyre több fogyatékkal élő gyermeket vonz és megszólítja a családjukat.

A futóverseny története egy egyszerű kérdéssel kezdődött. A konduktor, aki maga is lelkes futó, egyik alkalommal a fejlesztőházban mesélt a versenyeiről a gyerekeknek, amikor egy mozgássérült kislány felnézett rá és feltette azt a bizonyos ötletadó kérdést:

Abban a pillanatban eldőlt minden. Dóri tudta: meg kell teremtenie ezt a különleges lehetőséget a kis pácienseinek. Válasza rögtön érkezett is:

– meséli büszkén Dóri. Nem sokkal később pedig meg is csinálta. 

Idén már a negyedik ilyen alkalom lesz, ahol fogyatékkal élő gyermekek és szüleik futhatnak, ami nagyon jót tesz nekik.

Az összetartozás ereje – Egymásba kapaszkodva

Itt nincsenek korlátok: van, aki bicegve, van aki járókerettel és van, aki kézen fogva, egymásba kapaszkodva teszi meg a távot. 

– meséli Dóri. Ő nem csupán szakemberként, hanem érintett édesanyaként is szívét-lelkét beleadja a szervezésbe. Fia, Simon egy születése óta fennálló agyi fejlődési rendellenességgel él, mégis ő a család egyik legfőbb motorja.

 Számukra nem is volt kérdés, hogy idén is együtt vágnak neki a 400 méteres távnak: anya és fia egymásba kapaszkodva, közösen küzdik le az akadályokat, megmutatva a világnak, hogy a szeretet és az akarat minden korlátot ledönt. De a fiú már egyedül is megtette a távot, akkora akaratereje van.    

Itt mindenki győztes

A verseny már nem  csupán házi rendezvény, mára már igazi sporteseménnyé nőtte ki magát. Mindez egy véletlen találkozásnak köszönhető. Dóri a fiával, Simonnal éppen egy sportboltban vásárolt, amikor egyszer csak Simon – aki közvetlen és szeret barátkozni – szóba elegyedett egy férfival, nem is tudta, hogy kivel! Kocsis Árpád volt az, a BSI (Budapesti Sportiroda) vezetője, akivel Dóri is váltott néhány szót. A férfi annyira meghatódott Simon közvetlenségétől és a kezdeményezéstől, hogy azóta igazi rajtkapu, célkapu és profi befutócsomagok várják a sérült gyermekeket. Minden van, ami egy hagyományos versenyen is: rajtszám, érem és ami a legfontosabb, egy fantasztikus szurkolótábor, akik az utolsó versenyzőt is ugyanazzal a lelkesedéssel biztatják, mintha olimpiai bajnok lenne.

Dóri elmesélte, hogy a második évben picit továbbgondolta a programot és megkereste a közeli lakóotthont, ahol down-szindrómások laknak, hogy bővítsék a „kacifántos” futók táborát.

– meséli lelkesen Dóri.

Indul a „szülőfutam”

A rendezvény nem titkolt célja az elfogadás. Bár a fókusz a sérült gyerekeken van, jönnek az egészséges testvérek, sőt, a környékbeli lakók is.

– magyarázza a szervező.

És hogy a szülők se maradjanak ki: a végén jön az Anyafutam és az Apafutam. Tavaly már profi futócipőben, rajtra készen álltak az apukák, hogy megmutassák: a család egysége mindennél erősebb.

– meséli Szilvássy Dóri.