Retró fotókon hazánk kávéházai: a sütemény, a pletyka és a nyüzsgés örök!

Budapest kávéházi kultúrája a 19–20. század fordulóján élte virágkorát. A város utcáin sétálva nemcsak elegáns kávéházakba lehetett betérni, hanem számos olyan vendéglátóhely működött, amelyek teraszai a társasági élet fontos színterei voltak. A járdára kitett asztalok, a napernyők és a folyamatosan érkező vendégek különleges hangulatot teremtettek. A teraszok egyszerre voltak találkozóhelyek, megfigyelőpontok és a városi élet színpadai.

A kávéházak teraszai a jó idő beköszöntével megteltek

Az egyik legismertebb ilyen hely a Vörösmarty téren működő Gerbeaud Café. Az 1858-ban alapított cukrászda a századfordulóra a budapesti polgárság és az értelmiség kedvelt találkozóhelyévé vált. A térre néző terasz különösen a nyári hónapokban telt meg élettel: elegáns vendégek kávéztak, süteményt ettek, miközben figyelték a járókelőket. A Gerbeaud terasza ma is a budapesti kávéházi hagyomány egyik legismertebb jelképe, de főként a turisták körében. A kávéházi világ egy másik fontos szereplője volt az egykori Omnia Kávéház, amely a 20. század elején vált népszerűvé. Teraszán gyakran ültek újságírók, művészek és üzletemberek. A kisebb, családias hangulatú helyek közé tartozott a Kis Kávéház, amely inkább a környékbeliek törzshelye volt. Az ilyen kávézók teraszai kevésbé voltak elegánsak, de éppen ez adta a varázsukat: újságot olvasó vendégek, sakkpartik és hosszan elnyúló beszélgetések jellemezték őket. 

A művészvilág egyik kedvelt találkozóhelye a Művész Kávéház volt az Andrássy út közelében. Terasza különösen a színházi élethez kapcsolódott: előadások előtt és után színészek, rendezők és nézők ültek itt össze. A kávéház a budapesti kulturális élet egyik fontos pontja lett, terasza sokáig megőrizte bohém hangulatát. A vendéglátóhelyen ma éppúgy ülnek az asztaloknál művészek, ügyvédek és költők. A városi kávéházaktól eltérő, de hasonlóan különleges élményt nyújtott a Budaörsi Repülőtér vendéglője. A repülőtér az 1930-as években modern látványosságnak számított, és a teraszról a vendégek a felszálló repülőgépeket figyelhették. Egyszerre volt kirándulóhely és elegáns vendéglátóhely, ahol a budapestiek a technika új csodáját élvezhették egy kávé mellett. Szintén a belvárosi helyektől eltérő volt a  Gyopár nevű épület, mely 1942-ben épült a Svábhegyen, a kor modern Bauhaus stílusában, és a Svábhegyi társas szállók csoportjához tartozott. Eredetileg üdülőszállóként működött, amely a hegyvidéki levegőre és a panorámára építette vonzerejét. A korszak szállóihoz hasonlóan itt is fontos szerepe volt a teraszoknak és kerthelyiségeknek, ahol a vendégek étkezhettek vagy kávézhattak. Mára az épület társasházzá alakult át. 

A kellemes idő beköszöntével ezek a teraszos vendéglátóhelyek nem csupán ételt és italt kínáltak. A budapesti és a vidéki kávéházak és teraszok a városi társasági élet fontos színterei voltak: itt születtek üzleti megállapodások, irodalmi ötletek, barátságok és politikai viták. A terasz különleges átmenetet jelentett az utca és a kávéház világa között – a vendégek egyszerre voltak részesei a város életének és a kávéházi közösségnek. 

A képi válogatásunkat itt nézheted meg: