Egymás haját sütötték a tésztába – így erősítették a szerelmüket régen

Napjainkban február 14-én a nyugati hatás miatt ajándékozásra, romantikus gesztusokra helyezik a hangsúlyt. A párválasztás és a kapcsolat megőrzése ma már egészen más keretek között zajlik, mint nagyszüleink idejében. A Bálint-nap régebbi hagyományokat őriz. Ehhez a naphoz kötődő népszokások és hiedelmek azonban lassan feledésbe merülnek. A régen hagyományos közösségi terek szerepét egyre inkább átvették az online platformok és a közösségi média.

A Bálint-nap öröksége és a Valentin-nap térhódítása

Kutatások szerint mára a párok körülbelül fele ünnepli a szerelemesek napját, a régi időkben viszont a fiatal lányok számára ez a nap különösen fontos volt. A hiedelmek szerint február 14-én nagyobb eséllyel találhatták meg jövendőbelijüket, vagy megerősíthették a már meglévő kapcsolatukat. A digitális világ alapjaiban formálta át a párkeresést. Az olyan alkalmazások, mint a Tinder, a Bumble vagy a Facebook társkereső funkciói lehetővé teszik, hogy néhány kattintással kapcsolatba lépjünk másokkal. Az online tér előnye a több lehetőség, gyors kapcsolatteremtés, ugyanakkor kihívásokat is rejt: a bőség zavara, a felszínesség vagy az elköteleződéstől való félelem gyakori jelenség. Akkoriban viszont a férjfogás komoly „küldetésnek” számított. Ki kellett választani a legényt, meg kellett hódítani, és valahogyan meg is kellett tartani.

Biztosra mentek régen!

• A néphagyomány számos praktikát ismert. Az egyik legismertebb szerint egy kilencmagvú almát kellett megenni, majd a magokat titokban a kiszemelt fiú zsebébe csempészni – így a szerelem állítólag biztos volt. Egy másik babona szerint a magok száma elárulta a jövőbeli gyermekek számát is. Mások a legény lábnyomából vettek egy darabot a hóból vagy a sárból, és a küszöb alá ásták. Ha a fiú átlépte a küszöböt, a hiedelem szerint hamarosan megkérte a lány kezét. 
• A hagyományban az ételeknek is fontos szerep jutott. Ha a legény evett a lány által sütött finomságból, például farsangi pogácsából, az tovább erősítette a kötődést. Egyes babonák szerint még biztosabb volt a hatás, ha egymás hajszálát sütötték bele a tésztába. 
• A természet jeleiből is jósoltak. Ha a lány verebet látott, szegény, de boldog házasság várt rá; ha tengelicét, akkor pont fordítva járt. Egy mókus felbukkanása viszont zsugori férjet ígért a babona szerint. A meggyújtott gyufa dőlési iránya is azt mutatta, merről érkezik majd a szerelem. 
• Aki még biztosabb választ szeretett volna, az a hiedelem szerint február 13-án éjjel a temetőbe ment, ahol a szellemek megmutatták a jövendőbeli alakját. Mások babérlevelet tettek a párnájuk alá, hogy álmukban lássák leendő párjukat. 

Hogyan maradt tartós a szerelem?  

A hiedelem szerint azokat a szerelmeseket, akiknek összekulcsolt kezét a két anya szenteltvízzel mosta le, majd a vizet a fejükre öntötte, sem szemverés, sem rontás nem választhatta szét. De voltak olyan hiedelmek, amelyek nagyobb fizikai erőfeszítést igényeltek: úgy tartották, ha valaki kilenc különböző kútról hozott vizet, és abból itatta meg választottját, az örök hűséget biztosított. 

A naphoz apróbb tilalmak és szerencsehozó szokások is kapcsolódtak. A reggeli csók szerencsét hozott, viszont ezen a napon nem volt szabad haragot tartani. A lányoknak naplemente után nem illett seperni, mert attól tartottak, nem mennek férjhez. Ugyanakkor ezen a napon szabad volt emlékezni a régi szerelmekre. 

Mára teljesen megváltoztak a szokások! 

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az önismeret. Sokan már nem csupán „párt” keresnek, hanem valódi társat, akivel közös értékrend, hasonló célok és érzelmi biztonság köti össze őket. Fontos szempont lett a kommunikáció minősége, az érzelmi intelligencia és a kölcsönös tisztelet. A házasság ma már nem feltétlenül elsődleges cél, és a gyermekvállalás időpontja is kitolódott. A karrierépítés, az önmegvalósítás és a személyes szabadság sokak számára megelőzi a tartós elköteleződést. És bár a szinglik száma is egyre nő, a stabil, szeretetteljes kapcsolat iránti vágy továbbra is erős.