Neked van őrangyalod? Tudod, hogy kik ők és hogyan vigyáznak ránk?

Az egyház tanítása szerint az őrangyalok személyek vagy közösségek védelmére rendelt angyalok, akik lelkünket vezetik és segítenek bennünket, de emellett segítséget is kérhetünk tőlünk életünk egy-egy rosszabb szakaszában. Ők maguk Isten által teremtett test nélküli lelkek, akik nem akadályozzák meg, hogy szabad akaratunkból bármit megcselekedjünk, legfeljebb megpróbálhatnak meggyőzni.

A Szentírás bővelkedik az őrangyalokra történő hivatkozásokban, de több beszámoló mellett egyházi vezetők, papok és teológusok is írtak róluk. Szent Jeromos megfogalmazása szerint

Ferenc pápa egy néhány évvel korábbi beszédében úgy fogalmazott, hogy az egyház szerint minden embernek van őrangyala, aki vigyáz rá és sugallatokat küld neki. 

Az őrangyalok a hazai hitvilágban is jelen vannak 

Rengeteg népi hiedelem is az őrangyalok kapcsolatban. Egy régi, szegedi hagyomány úgy tartja, hogy miután az ember meghal, az őrangyala egészen a temetéséig a koporsó tetején ül, így akadályozva meg, hogy a gonosz ne ragadhassa el a lelkét és az a mennyországba kerülhessen. Egy másik, sármelléki hagyomány szerint az utcán sétáló emberek a jobbjukon helyet hagynak az őrangyaluknak.

Boldog IX. Piusz pápa több alkalommal is elmesélte a saját történetét az őrangyaláról. A korábbi katolikus egyházfő elbeszélése szerint gyerekkorában, amikor egyszer ministrált a templomban és éppen az oltárlépcsőn térdelt, hirtelen erős félelmet érzett. Felpillantva egy fényes ifjú alakját látta az oltár túlsó oldalán, aki egy kézmozdulattal hívta őt magához. Először megijedt, majd pár pillanattal később mégis átment az oltár túloldalára, de a furcsa alak addigra eltűnt onnan. A következő pillanatban pedig egy súlyos szobor zuhant le a templomoltárról pont ott, ahol néhány másodperccel korábban még ő térdelt. IX. Piusz pápa gyakran mesélte el ezt a történetet, ami szerinte arról szól, hogy miként mentette őt meg az őrangyala.

Az őrangyalok ünnepe, sok más ünnephez hasonlóan, helyi ünnep volt, mielőtt bekerült a római naptárba. Az engedélyt V. Pál pápa adta meg 1608-ban. Eleinte szeptember első vasárnapjára esett, majd X. Piusz intézkedésére a XX. század elején került a mai helyére. Azért október 2-át választották, mert Szent Mihály ünnepét követően ez volt az első „üres” nap a kalendáriumban. Szeptember 30-án ugyanis Szent Jeromost, október 1-jén pedig Franciaország védőszentjét, Szent Remigiust ünnepelték.