Eltemették az augusztus 25-én Budaörs és Budakeszi között történt baleset következtében elhunyt 16 éves Zsombort. A fiút több százan kísérték utolsó útjára a budakeszi temetőben, és a közösségi médián keresztül is rengetegen búcsúztak tőle.
Több száz fős gyászoló tömeg gyűlt össze szeptember 12-én 15 órakor a budakeszi temetőben, hogy utolsó földi útjára kísérjék azt a 16 éves fiatal fiút, aki augusztus 25-én unokatestvérével és annak barátnőjével végzetes autóbalesetet szenvedett. A szörnyű tragédiában Zsombor és unokatestvérének barátnője a helyszínen életüket vesztették, míg a sofőr, Attila túlélte a balesetet.
Feketébe öltözött felnőttek és gyerekek sorakoztak a 16 éves Zsombor ravatala előtt, hogy leróják végső kegyeletüket. Temetésén a római katolikus szent mise mellett elhangzottak szülei és volt osztályfőnöke búcsúbeszédei is, melyekből még inkább kirajzolódott a csibész mosolyú Zsombor jelleme. De Zsombortól nem csak a gyászoló családtagok és iskolatársak búcsúztak, akadtak itt idegenek is, akik csak futólag ismerték a fiút, aki már 16 évesen felnőtteket meghazudtolva végzett kétkezi munkát. Zsombor sosem szégyellte a munkát, és mivel ott segített, ahol épp szükség volt rá, mindenki ismerte és szerette őt. A fiú halála megrendítette egész Budakeszit, ugyanis Zsombor igazi példakép volt szeretett kisvárosában. A mezőgazdaság és a traktorok szerelmese lázadó volt, mint egy igazi kamasz, de sosem volt az a klasszikus értelemben vett diák, inkább amolyan kis felnőtt volt ő, akit sok feleslegesnek vélt tananyag helyett az tett boldoggá, ha összeseperhette az avart az iskolaudvaron.
Zsombor búcsúztatójának felhívását Facebookon a családtagok és a barátok is megosztották, melyek alatt záporoztak a fiút méltató együtt érző hozzászólások. Bár a kedves szavak a családtagok fájdalmát nem képesek enyhíteni, ám alkalmasak arra, hogy lássák, Zsombor mindenkinek nyomot hagyott a szívében.
Megszakad a szívem. Emlékszem, jöttél mosolyogva és mondtad, hogy ne haragudj, amiért munkás ruhában jöttél. Volt szerencsém életedben is elmondani neked, hogy mennyire büszke vagyok Rád. Pici korod óta a munka volt az életed. Soha nem foglak elfelejteni drága kincs.
"Pótolhatatlan veszteség itt a földön. Angyalként mindig velünk lesz."
Őszinte részvétem a családnak. Nyugodjon békében drága Zsombor. Még most is itt van előttem, amikor még az általános iskolában megismertelek. Egy angyal voltál mindig itt a földön.
"Nem tudom, mit mondjak, csak potyognak a könnyeim."
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre