Rendkívül ritka betegségben szenved az ötéves Viki, mégis sugárzik belőle az élet szeretete és a pozitivitás.
Béres Viktória igazi mosolyalbum és szeretetbomba, ahogy édesanyja, Alexandra fogalmaz. A kislány egy rendkívül ritka, gyógyíthatatlan betegségben szenved, mégis hihetetlen erő és élni akarás árad belőle. Koraszülöttként jött a világra, de a gyermek születésekor még nem tudhatta a család, milyen nehézségek várnak rájuk a későbbiekben.
Az első jelek a terhességem során tűntek fel, ugyanis borzasztó fájdalmak gyötörtek már a huszadik héttől
– emlékszik vissza Alexandra, majd hozzáteszi, a legközelebbi vizsgálaton áramütésként érte a hír: sürgősségi császármetszéssel kell megszülnie babáját, késlekedésre pedig nincsen idő, hiszen a kislány életveszélyben van és hetek óta nem növekszik. Az édesanya mind a mai napig rendkívül nehezen beszél erről az időszakról, úgy érzi, a sokkot és a tényt, hogy gyermekét elveszthette volna, azóta sem tudta teljesen feldolgozni.
Viki születése után rögtön a szegedi koraszülött intenzív osztályra került, elvették tőlem és négy napig nem is láttam egyáltalán, csak fényképről. Ezután két héten keresztül napi egy óra jutott a kisbabámból, amit nagyon nehezen éltem meg. Akárhová mentem, mindenhol babakocsikat és boldog családokat láttam, szinte mindig kínzó fájdalom és sírás gyötört.
Az első beavatkozás sikeresen zajlott, de szükség lenne egy újabb műtétre, hogy gyermekem állapota tovább javulhasson és teljesebb értékű életet élhessen. Teljesen soha nem fog meggyógyulni, de ha a járása javulna, már óriási dolog lenne
– meséli Alexandra, majd hozzáteszi, bár gyermeke édesapjával közel egy éve nem élnek együtt, az első műtétre közösen kísérték el kislányukat, akinek nagyon sokat számított, hogy a nehéz napokban édesapja és édesanyja is mellette volt és fogta a kezét. Alexandra ápolónőként dolgozik, míg kislánya egy speciális intézményben tölti a délelőttjeit.
A szakemberek csodájára járnak Vikinek, mert a kontrollvizsgálatok eredménye alapján sokkal rosszabb állapotban kellene lennie, belőle viszont árad a pozitivitás és a jókedv. Neki ez a természetes, semmiféle betegségtudata nincs és állandóan mosolyog, mindenkihez van egy-egy jó szava
- mondja Alexandra, majd hozzáteszi, nap mint nap tanul valamit kislányától, mind az elfogadásról, mind a pozitivitásról. Ehhez természetesen neki is időre volt szükség, de egy percig sem bánja, hogy életük így alakult, számára Viki így tökéletes, ahogy van.
A legfőbb, hogy a kislányom boldog legyen és soha ne múljon el arcáról a mosoly, számomra ez lenne a legnagyobb ajándék.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre