A hajléktalanná vált idős rajztanár nem adja fel az emberekbe vetett hitét, és bízik abban, hogy újra munkába állhat és otthonra lelhet.
István színt visz a budapesti aluljárók sötétségébe és az emberek mindennapjaiba. Mikulás-jelmezben, megfáradtan ül a kis székén és rajzol, körülötte pedig szebbnél szebb képek hevernek.
Szeretem, ha mosolyognak az emberek. Azért vettem fel ezt a jelmezt is, hogy adjak egy kis örömet a gyerekeknek, felnőtteknek. Azért, hogy elhiggyék, a csodák léteznek, nemcsak karácsonykor
– kezdi a férfi. Korábban már írtunk Istvánról, arról a 63 éves, szentendrei rajztanárról, aki néhány évvel ezelőtt a lakásmaffia áldozataként az utcára kényszerült. István nem adta fel, és ha valóban létezik a karácsonyi csoda, az ünnepeket már albérletében töltheti.
Családját, állását és a biztonságot jelentő otthont is elvesztette a férfi, de a nehézségek és a viszontagságok ellenére terveket szőtt és hitt az emberek jóságában. Szebbnél szebb rajzainak csodájára járnak a járókelők a sötét, hideg Örs vezér téri aluljáróban. Amikor alkot, megszűnik körülötte a világ, majd művészi aprólékossággal kerülnek ki a képek a kezei közül.
Sokszor rácsodálkoznak, hogy hajléktalanként itt ülök és rajzolok
– kezdi a férfi, miközben épp a következő művet készíti nagy gondossággal. Majd hozzáteszi:
Ha a művészet nem lenne, én már nem élnék. Ez ad erőt és kapaszkodót a legnehezebb, leghidegebb napokon.
István elmeséli, hogy a hirtelen jött hideg őt sem kímélte: a napokban engedték ki a kórházból, ahol tüdőgyulladással és magas lázzal kezelték. Elmondása szerint a telet átvészelni a legnehezebb, a zord idő ellen egyre nehezebben tud védekezni.
Nem szeretek bemenni a szállóra, de ilyenkor rákényszerülök, nincs más választásom. Másképp megfagynék.
István megfáradt tekintetébe mosoly szökik, majd boldogan meséli: két belvárosi középiskolában is kapott álláslehetőséget, ahová rajztanárként várnák, de ehhez először szüksége van egy lakásra. A mindennapi élelmiszer és tisztálkodószer mellett arra gyűjt, hogy kivehessen egy kis otthont és új életet kezdhessen.
Már nem hiányzik sok ahhoz, hogy összegyűljön az albérletre való pénz. Ha Isten is úgy akarja, a karácsonyt már a meleg szobában tölthetem
– mondja reménykedve.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre