„A legnagyobb vágyam, hogy újra taníthassak és festhessek”: álmokat sző a hajléktalan rajztanár

A 63 éves, szentendrei rajztanárként dolgozó István élete és sorsa váratlan fordulatot vett, amikor néhány évvel ezelőtt a lakásmaffia áldozatává vált.

 – meséli a férfi könnyek között, majd folytatja:

Családjáról és gyermekeiről szeretettel beszél, büszke rájuk, de nem akar terhükre lenni. Inkább azon igyekszik, hogy saját lábára álljon, és újra önállóan boldoguljon az életben. Az ő támogatásuk és szeretetük ad számára erőt a nehéz időkben.

István szebbnél szebb, élettel teli képei színt visznek az aluljáró sötétségébe. Szinte nincs ember, aki ne állna meg egy pillanatra és ne csodálná meg alkotásait. A férfi egész életében szenvedélyesen szeretett rajzolni és festeni.

Az utcán töltött hónapok alatt István sok nehézségen ment keresztül, megtapasztalta az emberek közönyét és azt, hogy senkiben nem bízhat.

– meséli, majd hozzáteszi:

– vallott az utcán töltött élet nehézségeiről. Néhány reklámszatyron kívül nincsen semmije, elmondása szerint így legalább nem tudnak tőle mit ellopni... 

Arról, hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget számára, elmondja:

Minden műve mögött külön történet rejlik, az eladott alkotásokból származó bevételét pedig egy kis lakásra teszi félre. Legnagyobb vágya, hogy újra taníthasson és festhessen, de ehhez szüksége van egy albérletre.

István a karácsonyt – ha csak valamilyen csoda nem történik addig – az utcán fogja tölteni, ennek ellenére tele van hittel és reménnyel. Amíg erejéből telik, folytatja az alkotást, és bízik abban, hogy egyre többen felfigyelnek rá és képeire.