Az ötvenéves Péter átélte a legnagyobb testi és lelki kínokat, de felállt a padlóról, és most másoknak ad erőt kitartásával.
A balatonfűzfői férfi már egészen fiatal korában elhivatottságot érzett arra, hogy másokon segítsen, ezért is döntött úgy, hogy katona lesz. A kétezres évek végén, egy szerelmi bánat miatt egészen Ciprusig menekült, ahol békefenntartóként szolgált éveken keresztül.
Péter rendkívüli nehézségeket élt meg, távol hazájától és szeretteitől. Többször átlépte testi, fizikai korlátait, erről beszámolt lapunknak is.
Egyszer a bázisunk mellett felrobbantottak egy aknát. Ezt követően nekünk kellett biztosítani a helyszínt. Úgy még sosem féltem, mint akkor.
Péter, miután hazatért a misszióból, idegennek érezte magát saját otthonában. Hiába a biztos háttért jelentő család, hirtelen megingott alatta a talaj. Egy nap arra ébredt, hogy kiesik a szíve és nem kap levegőt, halálfélelem gyötörte. Vizsgálatok tömkelege következett, majd megkapta a diagnózist: teljes kimerültség. A férfi korábban nem foglalkozott lelki dolgokkal, de akkor úgy érezte, az élet térdre kényszerítette: kénytelen volt megállni és átgondolni az életét.
A sport, ami gyermekkorától mindennapjai része volt, már nagyon távolinak tűnt, hiszen egy rövid séta is megterhelő volt számára. Minden nap attól rettegett, mikor jön újra a rossz érzés és az azt kísérő halálfélelem.
Azon a nyári éjszakán aztán minden megváltozott, amikor a férfi álmában újra Cipruson szolgált és teljes menetfelszerelésben, izzadságtól és könnyektől fáradtan megnyerte a maratont. Másnap reggel úgy döntött, erőt vesz magán és edzőcipőt húz.
Az első néhány kilométer borzasztó volt. Aztán, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, arra gondoltam, ezt most saját magamért teszem. Azért, hogy kijöjjek ebből a mély gödörből
– mondta el a férfi, majd így folytatta:
Ahogy a kilométerek gyűltek a cipőmben, a közérzetem is úgy lett egyre jobb és jobb.
Hamarosan a szerelem is megérkezett Péter életébe, méghozzá futócipőben: a férfi párja – aki azóta már a felesége lett – szintén a futást választotta terápiaként.
2023-ban egyesületet alapítottak, melynek létszáma azóta is folyamatosan nő. A házaspár célja, hogy minél több emberrel megszerettessék a futást, de nem csupán közös edzéseket szerveznek, hanem csapatépítő és családi programokat is, bográcsozással, kirándulással egybekötve. Péter úgy gondolja, a rohanó világban nagyon fontos a lelki egyensúly megtalálása, a közösséghez tartozás érzése, erre pedig remek eszköz lehet a sport.
Vannak szülők, akik elhozzák csemetéiket a futásra, és azt látom rajtuk, hogy nekik ez nem kényszer, hanem élvezet. Aki éppen nem fut, az a kicsi gyerekekre vigyáz abban az egy órában, de lehet akár rollerrel, biciklivel is kísérni a futókat. Az a fő célunk, hogy minél több embert megszólítsunk, és megszerettessük velük a mozgást. Ha ezt később az életben, a munkahelyen is kamatoztatni tudják, például hogy kitartóbbak lesznek, vagy megtanulnak közösségben gondolkodni, már megérte
– zárja a beszélgetést a férfi.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre