Sorstársai segítésében talált új hivatásra az az édesanya, akinek fia január elején, saját névnapján, autóbalesetben hunyt el. Anna a halott gyermeke mellett, a patológián fogadta meg, arra teszi fel az életét, hogy más gyászolókon segítsen.
Január 7-én végleg megváltozott a Létavértesen élő Anna élete. Előzetesen úgy tervezte, hogy a 21 éves fia, Attila névnapját ünnepli a család, ám reggel hét óra előtt rendőrök jelentek meg a házánál és közölték vele: a gyermeke halálos balesetet szenvedett Debrecenben. Mint arról beszámoltunk, a sofőr szabályosan hajtott kora hajnalban, amikor egy másik fiatal belerohant a járművével.
Utoljára a patológián láttam a fiamat. A sérülései ugyan nagyon súlyosak voltak, de a szakembereknek köszönhetően méltóan elbúcsúzhattam Attilától. Megpusziltam az arcát és beszéltem hozzá. Ott fogant meg a lelkemben a gondolat, hogy mindenkinek segíteni szeretnék, aki elveszített valakit. Úgy éreztem, hogy ha a fiamat nem menthettem meg, legalább másokkal jót fogok tenni
– csuklott el Anna hangja.
„Ez az én keresztem, ebben találtam meg az új hivatásomat” – szögezte le a gyászoló édesanya. Anna úgy véli, sorstársainak jogi és lelki segítségre is szüksége van. Meg kell találniuk a megfelelő szakembert, aki képviseli őket a bíróságon.
Érzelmileg máig képtelen vagyok a tragédiát feldolgozni. Amikor csak eszembe jut, úgy érzem, nincs tovább, hiszen elvesztettem a mindenemet. Szokták mondani, hogy az idő múlásával könnyebb lesz, de ez nem igaz. Egyre nehezebb, hiszen gyakran rám tör a hiányérzet
– fogalmazott Anna.
Az édesanya gyakran lát az utcán csókolózó párokat, esküvői meneteket, kisgyerekes apákat. Ilyenkor mindig arra gondol, hogy Attila már sosem élheti át ezeket.
„A fiam mindig azt mondta, hogy örökre velem marad és gondoskodni fog rólam. Rájöttem, hogy ugyan fizikailag nem lehet mellettem, mégis betartja a szavát, mégpedig a kártérítés által. Éppen ezért biztatom arra valamennyi sorstársamat, hogy ne érje be aprópénzzel a bíróságon. Minket is felkeresett a baleset után nem sokkal egy ügyvéd, aki alig néhány millió forint igénylését javasolta, de szerencsémre megéreztem, hogy nem szabad benne megbíznom. Természetesen nem nyerészkedni szeretnék a fiam halálán, de meggyőződésem, hogy a majd megítélt összeg az ő hagyatéka” – mondta az anyuka.
Anna a gyermeke halála után nem rendezte át Attila szobáját.
Még az ágyát sem igazítottam meg, ma is pontosan úgy van, ahogy ő hagyta. Ha meglátom az ajtaját, arra gondolok, hogy a fiam már sosem nyitja ki. A kisebbig gyermekem, Attila húga képtelen bemenni, és a temetőbe sem szívesen tart velem, pedig két hete készült el a sírkő
– tette hozzá.
A baleset okozója a tragédia óta nem kért a gyászló családtól bocsánatot.
„Egy részvétnyilvánító levelet kaptunk csupán. Annyi áll benne, hogy nem tudják, mit érezhetünk, de a baleset az ő életüket is megváltoztatta, ugyanakkor úgy gondolják, hogy az idő mindenre gyógyír. Ezt a semmitmondó írást azóta is az autómban őrzöm, a házba nem vagyok hajlandó beengedni. Korrektebbnek és férfiasabbnak tartanám, ha a fiú elém állna. Meg sem kellene szólalnia, hiszen a tekintetéből tudnám, mennyire érintette meg ténylegesen a tragédia, amit okozott” – fogalmazott az édesanya.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre