A Keleti pályaudvaron mesélte el drámai történetét az ukrán tolmács

Egyre több családot szakít szét a háború: megesik, rokon rokon ellen kell, hogy harcoljon, míg mások orosz–ukrán vegyes házasságból született gyermekeikkel menekülnek a háborús zónából. A Borsnak egy, a neve elhallgatását kérő olvasó elárulta, hogy rokonai egy része orosz, míg másik részük ukrán földön él, a két család pedig szinte teljesen megszakította egymással a kapcsolatot. – Az orosz rokonok nem hajlandóak 2014 óta beszélni velünk, pedig mi próbáljuk felvenni a kapcsolatot – mesélte a fiatal lány, akinek van olyan rokona, akit még nem is látott. – Egy unokahúgom ötéves most, nem engedték, hogy lássuk, még egy fotót sem küldtek róluk, pedig többször is könyörögtünk nekik üzenetben, telefonhívásokkal, hogy beszéljük meg, de hajthatatlanok – ingatta a fejét szomorúan a korábban Kijevben dolgozó fiatal. Nemcsak kinti területen, hanem hazánkban is találkozott drámai példákkal a Bors, a Keleti, majd a Nyugati pályaudvarra érkező, önkéntes tolmácsként a hazánkba ellátogató menekülteknek segédkező Masa például elárulta, Ternopilból érkezett, szerettei egy része jelenleg is ott él, unokatestvére azonban Oroszországban. – Katona, a seregben van. Míg a családunk legtöbb tagja, köztük az ő édestestvére Ternopilban él. Sajnos nem lehet vele ilyesmiről beszélni – mondta szomorúan Masa. Hozzátette: édesanyja és nővére továbbra is a nyugat-ukrajnai városban van, mint mondják: nem akarják elhagyni szeretett országukat.

– Próbáltuk rávenni őket, jöjjenek ők is át, azonban ők azt mondták, maradni szeretnének, ők is hajthatatlanok, meg akarják védeni a várost. Természetesen nagyon büszke vagyok rájuk, és szomorú, de csodás tett, ellenben nagyon-nagyon aggódok értük – szögezte le Masa a Borsnak.

A Bors keddi lapszámában további, a háború árnyékában meghúzódó emberi drámákról olvashatsz! Keresd az újságosoknál!