
Hoppá: nem akárki látogatta meg A Nagy Duett stúdiójában Curtist és Barnai Juditot
A csinos sportoló abban bízik, hogy így összejön a döntő.
Az egykori modell-műsorvezető sosem gondolta, hogy egy napon azért kell nyíltan beszélnie politikai nézeteiről, hogy így védje meg fiait a háborúpárti törekvésekkel szemben. Rába Tímea megtette, és az őt ért agresszív támadások ellenére is kiáll a magyar kormány egyértelmű, háborúellenes törekvései mellett.
A háromgyermekes édesanya sokáig, nagyon sokáig a háttérbe húzódva figyelte a világ és benne Magyarország helyzetének alakulását, miközben egyre inkább azt érezte, hogy a dolgok nagyon rossz irányba kezdtek sodródni. Aggódva nézte Magyar Péter pálfordulását, majd az egyre agresszívabb felemelkedését. Végül úgy döntött, nem hallgat tovább. Kiállásával sok kockázatot vállalt, és meg is kapta a magáét. Lerohanták őt az önmagukat békésnek hirdető, háborúpárti fotelhuszárok, de ő állta a sarat, és állja ma is. A Bors Rába Tímea, egykori modell-műsorvezetővel beszélgetett mindarról, ami szerinte igazán fontos ezekben a viharos időkben.

Bors: Sok éven át tartottad magad távol a politikai véleménynyilvánítástól még úgy is, hogy családilag erősen be voltál kötve oda a férjeden keresztül. Miért döntöttél úgy, hogy hallatni szeretnéd a saját hangodat?
Rába Tímea: Megszületett bennem egy érzés, aminek egy ponton már nem tudtam és nem is akartam megálljt parancsolni. Egyszerűen éreztem, hogy képtelen vagyok tovább csendben maradni, és csak szemlélni az események alakulását.
Való igaz, hogy korábban nem foglalkoztam a politikával, hiszen arról szólt az életem, hogy családanya vagyok.
A férjem végezte a munkáját, és természetes volt számomra, hogy időnként megjelentem mellette egy-egy akár politikai eseményen, de ebben ki is merült az én aktivitásom, mert így láttam helyesnek. Amikor pedig megéreztem annak a veszélyét, hogy a két fiamat háborúba vihetik, azt mondtam: Eddig és ne tovább! Az én gyermekeim, akiket én szültem, és akiket minden szeretetemmel neveltem, nem fognak Ukrajnáért harcolni!
Bors: A döntésedet megbeszélted a családoddal? Ők az első perctől támogattak ebben?
R.T: Ennek a beszélgetésnek minden pillanatára emlékszem. A gyermekeim ennyit mondtak: Idáig te támogattál minket mindenben, most pedig mi támogatunk téged. Egyébként nem esett nehezükre, hiszen pontosan ugyanazt gondolják a világról és annak alakulásáról, amit én. Ők annak az értékrendnek a mentén nevelkedtek, amit én otthonról, a szüleimtől hoztam. A családomtól zöld lámpát kaptam. Azt kérték, hogy tegyem azt, amit a szívem diktál.

Bors: Egyetlen pillanatra sem bizonytalanodtál el a döntésedben? Akkor sem, amikor megtapasztaltad az ellenzék felől áradó gyűlöletcunamit?
R.T.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak nehezebb estéim. Amikor olyan kommenteket kaptam, hogy: „Dögölj meg a családoddal együtt!”, akkor nemcsak hogy ledöbbentem, de nagyon fájtak is a szavak. Aztán volt, aki elhordott mindenféle ku.vának, miközben huszonkilenc éve élek egyetlen férfi oldalán. Ilyenkor mindig a családom lendített át a holtponton.
Biztosítottak a támogatásukról és minden alkalommal újra és újra fókuszba helyezték nálam, hogy az a cél a fontos, amiért vállaltam ezt a fajta kitettséget.
Ettől függetlenül nagyon nehéz volt szembenézni a nem egy, nem kettő nekem és nekünk címzett, akár halálos fenyegetésekkel. Sokszor el is gondolkodtam azon, hogy jó döntést hoztam-e a nyílt kiállásommal. Az életben soha nincs olyan, hogy minden jó és tökéletes. Persze, hogy van min javítani itthon is. De, ha csak arra gondolok, hogy Magyar Péter, egy politikai értelemben semmiből jött, és sehová sem tartó ember állhat az ország élére, elborzadok. Ez az eshetőség valódi kockázat. A tét pedig hatalmas, így nem tántoríthattak el a támadások.
Bors: Próbáltál konstruktív vitába bonyolódni bárkivel, aki Tisza szimpatizánsként gyalázkodó, fenyegető üzeneteket, vagy kommenteket írt neked?
R.T.: Persze, hogy próbáltam, de egyáltalán nem voltak ebben partnerek. Akadtak olyan kommentek, amelyekre válaszoltam, de nagyon hamar rájöttem, hogy semmi értelme csörtébe bonyolódni az íróikkal, mert nem értjük egymást. Az volt az érzésem, hogy a falnak beszélek. Ha valaki azt mondja, hogy Brüsszel nem akarja, hogy Ukrajna belépjen az Európai Unióba, és háború sincs, mégis milyen érveket lehet felhozni vele szemben? Annyit tudtam kérni, hogy tájékozódjon az illető, de nyilván nem tette meg. Olyan is megesett, hogy személyesen próbáltam beszélgetni egy-egy elvakult tiszás fanatikussal, de rájuk sem sikerült az észérvekkel hatnom. Megkérdeztem, hogy szerinte mit jelent Mark Rutte, a NATO főtitkárának kijelentése, mely szerint szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy a gyerekeink háborúban fognak meghalni. Csak annyit mondtak, hogy ilyesmi nem történt, és az, amit láttunk és hallottunk, csak egy mesterséges intelligenciával generált videó.

Bors: Mi tartja benned a lelket?
R.T.: Számomra akkor jön majd el a megnyugvás, ha április 12-én este kimondják, nyert a Fidesz. Tényleg nem értem azokat az embereket, akik ebben a helyzetben olyan emberre bíznák az országunk vezetését, akinek zéró tapasztalata van. Aki emberségből levizsgázott és megbukott, amikor lehallgatta a saját feleségét, és késsel kergetett a lakásban, majd bezárta.
De ha mindezen átlépnék, ahogy egyébként nem tudok, akkor idézzük fel, hogyan tapsolt Orbán Viktornak nem is olyan régen, az első sorban ülve!
Arról az asztalról evett, ahová most... Engem a szüleim ennek az ellenkezőjére tanítottak.
Bors: Mit kockáztatunk az április 12-ei választásokkal?
R.T.: Rengeteget! Ép ésszel szinte felfoghatatlan a kockázat. Elsősorban a biztonságunkat és a stabilitásunkat tesszük fel tétként. Én rettegek attól is, hogy a migránsok ellepik Magyarországot. Elég csak körbenézni Európában és láthatjuk, mi zajlik körülöttünk. Köszönöm szépen, de én ebből nem kérek! A nővérem Németországban él és legutóbb éppen azt mesélte, hogy az iskolában a gyerekek nem ehetnek húst. Keresztény templomokra iszlám zászlók kerültek. Tényleg végig szeretnénk nézni, ahogy a kereszténység szimbólumai mecseteké alakulnak? Tisztán látszik, hogy a migrációpárti országok mára úgy megbánták a saját politikájukat, mint a kutya, aki hetet kölykedzett. Irigylik is Magyarországot és egyre többen és többen tisztelik Orbán Viktort, aki ellenállt és nem engedett a nyomásnak.

Bors: Hová vezethet, ha a Tisza Párt kerül hatalomra?
R.T.: Azt elfogadom, hogy Orbán Viktort lehet szeretni és nem szeretni. De azt a kinyilatkoztatást, hogy mindegy ki, csak ne ő vezesse Magyarországot, őszintén nem értem. Ez ugyanis az én olvasatomban nem egy megalapozott érv, és nem is egy alaposan átgondolt döntés. Ukrajnában pont így választották meg Zelenszkijt is.
Ha egy kutya indult volna akkor Porosenkóval szemben, ma egy kutya irányítaná az országukat. Látjuk is, hogy mire mentek ezzel a szemlélettel.
Tényleg nem gondolják végig a Tisza Párt támogatói, hogy ha Ukrajnát felvesszük az Európai Unióba, akkor Oroszországgal találjuk szembe magunkat? Hát mégis ki akar szemben állni Oroszországgal? Mindenhova állnék, csak vele szemben nem!
Bors: Miben bízol most, amikor a csatazaj elnyomja a józanság és az értelem szavát?
R.T.: Abban, hogy április 12-ig mindenki kikiabálja magát és amikor a választópolgár majd belép a szavazófülkébe, ad magának egyetlen nyugodt percet, hogy végig gondolja, mi történhet, ha nem a jelenlegi kormány irányítja tovább Magyarországot. Nagyon kemény jövő várhat ránk, ha most rosszul döntünk. Elég, ha csak megemlítem az üzemanyag, vagy az energiaárakat. Tényleg van olyan magyar ember, aki szeretne literenként ezer forintot fizetni a kúton, és arra vágyik, hogy a háromszorosára nőjön a rezsije? Nem hiszem...

A csinos sportoló abban bízik, hogy így összejön a döntő.

Bikiniben mozgatta át a testét.

Megosztja a rajongókat a hercegné legújabb videója.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.