A mi történetünk drámai igazsága – így segíti Magyarország a vállalkozókat

Egy család története rávilágít arra, milyen erőt adhatnak az állami támogatások és kedvező hitelek. A mi történetünk sorozat megmutatta, hogyan válhat a bizonytalanságból új kezdet.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2026.04.08. 06:45

A mi történetünk kedvező adózás rezsicsökkentés

Szöllősi Szabolcs kézilabdázó A mi történetünk új epizódban újra főszerepet kapott, hiszen története mérföldkőhöz érkezett. Szandival és gyermekeivel párja szüleihez a Felvidékre látogattak, ahol a találkozás nemcsak érzelmekkel teli, hanem fontos beszélgetések színtere is volt - írja a Bors.

A mi történetünkben Szöllősi Szabolcs és felesége története bontakozott ki. — A mi történetünk kedd esti epizódja rámutatott, hogy ahol nincs rezsitámogatás, könnyen hamuvá lesz egy élet munkája (Fotó: TV2)

A mi történetünk Magyaroroszágon teljesedik ki

A mi történtünk kedd esti epizódjának egyik főszereplője, Szandi mindössze 14 éves volt, amikor elköltözött a Felvidékről Magyarországra, ahol kedvezőbb lehetőségek és jobb körülmények várták. Most, évekkel később, saját családjával tér vissza gyökereihez, ami biztos hátteret adott neki. A családi asztalnál hamar komolyabb témák kerültek szóba. Szabi megosztotta jövőbeli terveit: saját pizzéria megnyitásán gondolkodik. Mint mondja, Magyarországon ehhez számos lehetőség áll rendelkezésre. „Sok jó lehetőség, támogatás van Magyaroroszágon. Kedvező hitel gépparkra, konyhatechnológiára. Mindenre van komoly támogatás” – hangsúlyozza a sportoló. A téma különösen érzékenyen érinti Szandi szüleit, akik korábban saját éttermet vezettek Szlovákiában. A vállalkozás azonban az ukrajnai háború kitörése után ellehetetlenült a drasztikusan megemelkedett rezsiköltségek miatt. Szandi édesapja fájdalmas őszinteséggel idézi fel ezt az időszakot:

Szabolcs fontosnak érzi, hogy előre gondolkodjon és saját vállalkozást építsen (Fotó: TV2)

„Itt nyugalom van, békesség”

A veszteség mély nyomot hagyott a családban. Az étterem nem csupán munkahely volt, hanem közös életük egyik legfontosabb része. Szandi így emlékezik vissza:

A szüleimet megviselte az éttermük elvesztése, hiszen a szívüket, lelküket beletették az étterembe, nehéz volt nekik elengedni, hiszen ez egy családi vállalkozás volt, édesanyám, édesapám és a testvérem is ott dolgozott.

A beszélgetés során a tágabb társadalmi helyzet is szóba került. Szandi édesapja szerint jelentős különbségek vannak Magyarország és Szlovákia között a közgondolkodás és a lehetőségek tekintetében. Megemlítette a Felvidéken zajló tüntetéseket és azt is, hogy sok helyi magyar az elmúlt években felvette a magyar állampolgárságot. Úgy látja, Magyarországon nagyobb a stabilitás: „Itt nyugalom van, békesség.” Ez a családi találkozás így nemcsak a múlt feldolgozásáról szól, hanem a jövő lehetőségeiről is. Szabi tervei új reményt hoznak, miközben a család közösen idézi fel azt, amit elveszítettek – és amit talán egyszer újra felépíthetnek.