Galambos Lajos maga árulta el nemrég, hogy szép csendben elkoptak mellőle a barátok. László azonban mellette maradt és támogatja őt bármiben.
Kozelka László annak idején hatalmas lehetőséget kapott Galambos Lajostól, aki felvette őt a zenekarába. A férfi azóta már zenekarvezetőként áll egy színpadon a trombitaművésszel és bízik benne, hogy ez így is marad az idők végezetéig. A zenész egyébként a művésznevét is mentorától kapta, ami nagy megtiszteltetés, hiszen Lagzi Laciként ismeri őt a közönség immáron 22 éve. Lászlóval egy hétvégi rendezvényen beszélgetett a Ripost munkatársa.
„Kimondani is sok, de immáron huszonkét éve annak, hogy Lajcsihoz kerültem. Egy megbízható embert keresett a zenekarába és engem ajánlottak neki” – kezdte a fúvós zenész, aki amíg él, hálás lesz Lajcsinak, amiért annak idején felkarolta és a bizalmába fogadta.
„Lajcsi a kezdetekben nagyon sokat segített zeneileg fejlődni. Sokat tanított nekem, amiért hálás vagyok neki. A barátságunk pedig akkor mélyült el, amikor elkísérhettem egy öthetes kanadai koncertturnéra, ahol gyakorlatilag együtt éltünk, miközben rengeteg fellépésünk volt” – idézte fel Kozelka László, aki úgy érzi, Lajcsi az a barát az életében, akire bármikor és bármiben számíthat. A trombitás ennek már számos tanúbizonyságát adta ismeretségük kezdete óta.
„Lajcsi nem tolakodó barát… Ugyanakkor tudom, hogy ha bármilyen problémám lenne és felhívnám, azonnal ugrana. Pár éve például összetörték a kocsimat. Amikor a fülébe jutott, azonnal hívott, hogy ad nekem egy autót, amíg javítják az enyémet. De példaként hozhatom fel azt az esetet is, ami Kanadában történt. Felléptünk egy helyen, ahol nem igazán kaptunk vendéglátást. Én mint kísérőzenész hajnal kettőig játszottam.”
Majd megcsörrent a telefonom és Lajcsi kérdezte, hogy kaptunk-e enni, majd közölte, hogy vár minket a szobájában, mert rendelt nekünk vacsorát.
„Ennyire figyelmes barát ő” – idézte fel a zenész, aki azon kevesek egyike, aki bármikor szívesen látott vendég Galambos Lajos boldogasszonypusztai birtokán.
„Szoktunk vendégeskedni nála. Régebben rendszeresen tartottunk családi napokat, bár igaz, hogy mióta a gyerekek megnőttek, ezek az alkalmak ritkultak. A kapcsolatunkról annyit, hogy Lajcsi senkinek az esküvőjére nem ment el, az enyémen ott volt” – mesélte Kozelka László, aki azt sem titkolja, hogy az életét köszönheti Lajcsinak.
„Megint csak visszakanyarodnék Kanadához. A hosszú repülőút alatt kaptam egy mélyvénás trombózist. Ő volt az első, aki felhívott és minden segítségét felajánlotta. Szerencsére pont egy olyan orvoshoz kerültem, akit ő is jól ismert” – mondta a zenész, aki a bajban is barátja mellett áll.
„Én úgy gondolom, hogy egy barátnak jóban-rosszban a másik mellett a helye. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországon ő egy műfajt teremtett meg és nagyon sok ember köszönheti neki, hogy most ott tarthat, ahol… Köztük én is. Ha mindennek vége, folytatjuk tovább a közös utunkat, ebben biztos vagyok!” – jelentette ki Lagzi Laci.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre