Szilágyi Tibor nemrég ünnepelte 79. születésnapját. Az örök vidám színművészt nemcsak a színház, hanem kétéves unokája is „karbantartja”.
– Ki kell hangsúlyozni, hogy én csak „mostohanagypapa” vagyok – kezdte a Borsnak Szilágyi Tibor, akinek hangjából süt a büszkeség, amikor a kis Franciskáról mesél. A kislány még nem beszél, de mindent megért és mindenre helyesen „válaszol” a saját kis nyelvén.
– Nagyon okos és csodaszép gyerek – folytatta a színművész.
Bár egymás mellett élnek, a mindennapokban azonban csak egy-két órát van lehetősége a nagyszülőknek „unokázni”. Tibor azt is elmondta, nagyon jó kapcsolatot ápol Franciska vér szerinti nagypapájával és kiemelte, nem szeretné kisajátítani egyedül a nagypapajogot.
Bár Franciska még csak próbálkozik a szavakkal, ha a mostohanagypapájáról van szó, rendszeresen „emlegeti”.
– Mondtam neki, hogy hívjon csak Bohócnak. Majd, ha nagyobb lesz, rájön, hogy valójában az vagyok – mondta a színművész, aki szerint Franciska pontosan megértette, mire gondol.
– Mindig nagyokat kacag rajtam és mondja, hogy Bo, Bo. Igazi izgő-mozgó kislány. Olyannyira, hogy egy korábban látott mesedarab alatt lelkesen ugrált az első sor előtt Halász Judittal, míg a többi gyerek csendben hallgatott. Benne is bohócvér folyik! – tette hozzá a színművész a Borsnak.
Szilágyi Tibor Emlékszilánkok című verseskötetét 2009-ben jelentette meg. Ebben olvasható több szerelmes vers, amit a feleségének írt. Felmerül a kérdés, Franciska kapott-e már saját költeményt.
– Neki még nem írtam. A szülőknek már igen, de az nem publikus. Franciskának egyelőre meséket olvasok, főleg a képek érdeklik igazán. Ha eljön az idő, megpróbálok jobb szövegeket írni neki, mint eddig csináltam – mondta nevetve Szilágyi Tibor.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre