Szily Nóra is elkapta a koronavírust. A kritikus napokon már túl van, de még mindig nem érzi jó magát. Őszinte részletességgel számolt be a betegség lefolyásáról és arról, mit élt meg közben testben és lélekben.
A Borsnak mesélt elsőként Szily Nóra a koronavírussal szembeni küzdelméről.
„Ma két hete, hogy az első tünetek jelentkeztek. Először egyre nehezebben tudtam levegőt venni, majd annyira fulladoztam, hogy ki kellett rohannom a házból a levegőre abban reménykedve, hogy ott könnyebben jutok oxigénhez. Közben a lázam felszökött, amelyet öt napig tartó, elképesztő köhögés és rosszullét követett. Folyamatosan rázott a hideg, és az éjszakákat csak félig ülve tudtam eltölteni. Annyira köhögtem, a fiam többször is ki akarta kihívni a mentőket, de nem engedtem” – kezdte a Borsnak Szily Nóra.
„Nagy dózisban kezdtem el vitaminokat és gyulladáscsökkentőket szedni, ami egy picit segített, de ha kimentem valamiért a konyhába, utána azonnal le kellett feküdnöm legalább 20 percre. Nagyon vágynék már arra, hogy tegyem a dolgom, de fizikailag gyenge vagyok még. A levertség, és időnként a szapora szívdobogás nagyon meg tud ijeszteni. Mivel az elején már elég komoly tüneteim voltak, remélem, hogy a nehezén túl vagyok” – mondta a műsorvezető-pszichológus, aki szerint a fulladás volt a legijesztőbb számára.
„Nem vagyok pánikolós típus, de ez még nekem is sok volt. A pandémia alatt rengeteget sportoltam, bíztam a szervezetemben és a vitaminokban, hogy hamar átlendítenek a nehezén, nem akartam rosszra gondolni. Nagy segítségemre volt a fiam, aki végig velem volt, számíthattam rá, főleg, amikor még egy tea elkészítésére sem bírtam kikelni az ágyból. Pörgős, aktív életet élek, nehéz volt azzal szembesülni, hogy tehetetlen vagyok. Szellemileg is hamar elfáradok, és azt mondják, ez az állapot 5–6 hétig is eltarthat” – mesélte az újságíró, akit külön aggasztott, hogy esetleg a fia is elkapja a vírust.
„Próbáltunk vigyázni, folyamatosan maszkban van, és csak tényleg pillanatokra érintkezünk, de már várom, hogy végre őt is újra magamhoz ölelhessem” – folytatta Nóra, majd hozzátette: sajnos nehezen tudta utolérni a háziorvosát.
„Napokig nem értük el a háziorvost, vélhetően nagyon leterhelt, de holnap már remélem, beutal tesztre. Még mindig nagyon gyenge és fáradt vagyok, sajnos rosszul alszom. Ez egy érzelmi hullámvasút is, mert egyik pillanatról a másikra tudja elsírni magát az ember”– jelentette ki Szily Nóra, aki azt is elárulta, mire vágyik felgyógyulása után.
„Közeledik egy előadásomnak az időpontja, ami ugyan online, de nem itthonról tartanám. Rendkívül kevés munka volt az elmúlt egy évben, ami egzisztenciálisan, érzelmileg és szellemileg is megreccsentett, mert tavaly márciusban egyik napról a másikra ürült ki egészen augusztusig a naptáram. Sok helyen kell helytállnom, nemrég költöztem ki vidékre, rengeteg terhet cipelek, ahogy oly sokan. A haszontalanság, a feleslegesség, az időtlenség érzése rágta a lelkem. Ez ellen találtam ki a futást. Ma viszont arra vágyom, hogy újra találkozhassak a közönséggel, klienseim is várják, hogy folytathassuk a coachingot, és nem utolsósorban szeretném az életemet élni, randevúzni végre most, hogy nehéz időszakok után már nyitottam a világ és egy kapcsolat felé.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre