Aki szereti halmozni az élvezeteket, és az ünnepi nagy „evészetek” után nem tudja eldönteni, hogy desszertként még egy mákos vagy diós sütit tuszkoljon le, mert mindkettőt nagyon szereti – annak ajánljuk a flódnit mint tökéletes megoldást. Ebből csak egy szeletet kell enni, és egyszerre benne a dió és a mák!
A flódnit sokféleképpen csinálják, én az egyszerűsítés kedvéért egy alap zserbótészta fehérborral tunningolt változatából készítem, a dió-, a mák-, a szilvalekvár- és az almatöltelék összevonásával. A süteménybe a diótöltelék kerül külön egy rétegként, a másikban pedig együtt van a lekvár az alma és a mák, ami könnyíti az egész desszertet, és 2 réteggel kevesebb tészta kell hozzá.
500 g liszt
125 g hideg vaj
125 g hideg kacsa- vagy libazsír
100 g tejföl
50 g tej
20 g élesztő
1 tojás
2,5 ek. porcukor
2 kiskanál fehérbor
20 dkg frissen darált mák
4-5 db alma,
7 dkg cukor
1/2 citrom reszelt héja és leve
4 evőkanál házi szilvalekvár
20 dkg durvára darált dió
15 dkg cukor
1 dl víz
1 narancs vagy mandarin leve
Kenéshez
2 tojás sárgája
2 evőkanál víz
A tésztához a tejet langyosra melegítjük, az élesztővel és egy csipet cukorral felfuttatjuk. A lisztet, a vajat és a zsírt összemorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sót, a tejfölt, a felfuttatott élesztőt, a bort és végül a tojást. Mindezt egynemű tésztává gyúrjuk. Fóliába csomagolva egy órára hűtőbe tesszük. Sütés előtt a tésztát három egyenlő részre osztjuk. Az első réteget kinyújtjuk, és a kizsírozott vagy vajazott tepsi aljára tesszük, villával megszurkáljuk, ráterítjük a diótölteléket, majd a következő réteg tészta jön. Ha ezt is megszurkáltuk, jöhet rá az almás-lekváros-mákos töltelékkombó. Ezt fedjük le a harmadik réteg tésztával, amit megkenünk a tojás sárgájával. Az egészet egyben, 170 fokra előmelegített sütőben 30-40 perc alatt aranybarnára sütjük. Hagyjuk hűlni, és utána szeleteljük.
A hozzávalókat összefőzzük, majd rottyanás után belecsepegtetjük a gyümölcs levét, és hagyjuk picit dermedni.
Egy lábos aljára reszeljük az almát, erre jön a darált mák és a cukor, majd lassú tűzön összefőzve, apránként adagoljuk bele a lekvárt, ahogy felveszi. Ha már nem ropog a cukor, és megfőtt a mák, belecsepegtetjük és reszeljük a citromot. Hagyjuk állni.
Aki szereti, a diótöltelékbe főzhet egy marék mazsolát!
A tetejét csak akkor porcukrozzuk, ha a tálalással ünnepi havas látványt szeretnénk elérni, egyébként elég édes a nélkül is.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre