Fővárosi legendás helyek nyomában: már nem léteznek, de még ezekhez kötjük a találkozóinkat

Mai napig előfordul, hogy tájékozódás során egy hely régi nevére hivatkozunk, azonban a fiatal generáció ezekre már nem emlékszik vagy egyáltalán nem is hallott még róla. A városfejlődés során jelentősen átalakult a budapesti városkép, de sokan még emlékszünk mik léteztek 20-30 éve. Ahogy Budapesten utazunk még a nosztalgia bennünk van a régi helyek emlékeiről, amiknek most már nyoma sincs, így ezeket segítünk most feleleveníteni.

Már nem léteznek ezek a helyek, csak a nosztalgia maradt utánuk

EMKE kávéház

A Blaha Lujza tér ikonikus sarki épülete 1894-ben nyitotta meg kapuit, nevét pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta. A kávéház kulturális találkozóhelyként működött, a budapestin kívül még Marosvásárhelyen és Nagyváradon is létezett ugyanilyen nevű hely. A kávéház tulajdonosa Wassermann Jónás volt, aki az akkori legrangosabb prímásokat és cigányzenészeket szerződtette le, a kávéház a kor pezsgő kulturális életének középpontja volt. Később fia vette át a vezetést, és apja hagyományaihoz híven működtette a kávéházat, míg 1945-ben le nem égett, majd 1956-ban szét nem lőtték. A katasztrófák után többször is újranyitott az EMKE, de elveszítette egykori báját és fényét, a helyiség azóta irodaházként működik.

PECSA

A Petőfi Csarnok (becenevén PeCsa) Budapest legnagyobb ifjúsági központja volt a Városligetben. Hatalmas igény volt a 80-as években egy szórakozóhely iránt, miután a Budai Ifjúsági Parkot életveszélyes körülményekre hivatkozva bezárták. Így nyitott meg 1985-ben a Petőfi Csarnok, amely 30 évig szolgáltatta a fiatalok számára a zenei programokat egy nagyteremben, és egy szabadtéri színpadon, ezzel a legnagyobb, illetve sokáig az egyetlen koncerthelyszínként működött. 

Úttörő Áruház

A szocializmus idején az Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház kínálta a gyerek- és ifjúsági ruhák, felszerelések leggazdagabb választékát, de jóval több volt csupán egy ruhaüzletnél. Az áruház ugyan a moszkvai Pionír mintájára készült, de a vásárlói élmény növelése érdekében nyugatról átvett kényelmi szolgáltatásokat, mint a gyermekmegőrző vagy a kicsiknek szánt mozi és bábszínház. A kor legnépszerűbb áruháza volt, de a rendszerváltást követően a látogatása megcsappant, így ez a formája eltűnt, azonban élénken megmaradnak bennünk a nosztalgia érzései.

Osztapenko szobor

Budapestről kifelé az M1 és M7 autópályák csomópontján díszelgett Ilja Afanaszjevics Osztapenko százados szobra, aki a közelben esett el 1944-ben, ennek emlékére került ki a nagy műemlék. A szobor sokáig tájékozódási pont volt, hisz ez jelölte a Balaton és a nyugat felé vezető autópályák kezdetét. A rendszerváltást követően 1992-ben Osztapenko szobra elköltözött a Memento Parkba, de még mindig a volt szovjet százados nevével azonosítjuk a bevezető utat.