Elképesztő labirintus: hihetetlen város húzódik Budapest alatt

Budapest a föld felszíne alatt is rejteget érdekességeket, amik a történelem kis darabjait őrzik. Mondhatni a fővárosnak van egy föld alatti városa is, amelyről nem is gondolnánk, hogy mekkora területen terjed ki. Korábban már írtunk a budai Várhegy alatti alagutakról, de most nézzük, mit kell tudni a kőbányai pincerendszerről!

Ilyen volt a kőbányai pincerendszer

A története IV. Béla uralkodásáig vezethető vissza, aki 1244-ben engedélyezte a mészkőbányászatot, ekkor még „Kőérként” nevezték. A mészkő kedvelt alapanyag volt, és a bánya körülményei is segítették, hogy jó minőségben termeljenek ki belőle a bányászok. A termelés fénykora az 1838-as árvíz utáni időre tehető. Budapest számos nevezetességéhez használták fel az építőanyagot, mint például a Halászbástya, a Citadella és az Operaház megépítéséhez, de a Lánchíd, illetve a Margit híd pilonjai is ebből a mészkőből épültek. A bányászat az 1890-es években megszűnt.

A 18-19. század környékén kibővítették a járatokat, mintegy 30 km hosszú, 180 ezer négyzetméter területet hasznosítottak bor- és sörgyártáshoz, a föld alatt 10-15, de akár 30 méter mélyen. Kifejezetten a sörgyártás miatt szélesítették ki az alagutakat, így átlagosan 4-6 méter széles, de bizonyos szakaszokon 12 méter széles utak találhatóak, amelyeken a szekerek és teherautók is kényelmesen tudtak közlekedni. Az első világháború alatt a termelés visszaesett ugyan, de 1923-ban újra beindult, és újabb üzemekkel bővült a gyártás. Idővel mind a Dreher gyár tulajdonába kerültek, míg államosítás alá nem került a teljes pincerendszer.

A második világháború vége felé már repülőgyártás is zajlott a pincerendszerben, vadászgépeket szereltek össze, és repülőgép motorokat is gyártottak távol a bombázásoktól. Később a szovjetek közeledésével ez is megszűnt, és Németországba telepítették át. Nem is gondolnánk, hogy régen itt emberek tízezrei bújtak meg a háború veszélyei elől. A kiváltságosok számára bomba- és gázbiztos óvóhelyet alakítottak ki, ennek befogadóhelye körülbelül 100 fő lehetett, a nép tömege a pincerendszer különböző részein rejtőzhetett el. A világháború során katonai pont is létezett benne, ahol a háború elől menekítettek ki gépeket, fontos iratokat.

Amilyen sokszínűen használható volt egykor a kőbányai pincerendszer, olyan kihasználatlan most ez az óriási terület. Jelenleg nagyobb részben a X. kerületi önkormányzat, kisebb részben a Dreher Sörgyár és más résztulajdonosok kezében van. A pincerendszert nagy ritkán lehet csak látogatni, ilyenkor vezetett túrákon vehetünk részt, de egyes részein búvárkodásra is van lehetőség, valamint az éves Föld Alatti Futás keretein belül is bejárhatjuk a labirintust. A programok célja, hogy ezekkel a különleges alkalmakkal jobban megismerjük a pincerendszer történetét és a kőbánya régi iparműködését.