„Szeretném megérni, hogy...” – Krausz Ferenc nyílt levelet írt Magyar Péternek

„Szeretném megérni, hogy Magyarország egyszer olyan ország legyen, ahonnan a jelen és a jövő Nobel-díjasai nem elmennek, hanem hazajönnek” – írja hétfőn közzétett nyílt levelében Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus, amelyet Magyar Péter részére fogalmazott meg az Élvonal Alapítvánnyal kapcsolatban. 

Mint ismert, Magyar Péter kormánya szerződést akar bontani Krausz Ferencékkel. Hankó Balázs ennek kapcsán reagált Tanács Zoltán kijelentéseire, amelyekkel a tudományos és technológiai miniszter azt próbálta indokolni, hogy miért akarják felbontani a szerződést Krausz Ferencékkel. A korábbi miniszter szerint a Nobel-díjasokat még meg sem kereste a kormány ennek kapcsán.
A Tisza-kormány első tudománypolitikai döntéseként demokratikus elvekre, átláthatóság hiányára, párhuzamos intézményrendszerre, valamint túlzott autonómiára való hivatkozással akarja felszámolni a négy Nobel-díjas és egy Abel-díjas által vezetett Élvonal Alapítványt. Azt az alapítványt, melyet Krausz Ferenc Nobel-díjas kutatónk vezet, aki az elmúlt években nemcsak kutatásaival, hanem szakmai tanácsaival is segítette a magyar tudomány kiválósági alapú megújulását – jelentette ki Hankó Balázs a Magyar Nemzetnek. A Fidesz országgyűlési képviselője reagált azokra a kijelentésekre, amelyekkel Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter indokolta az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal kötött, többéves közfeladat-finanszírozási szerződés felmondását.

A kultúráért és innovációért felelős korábbi  miniszter rámutatott, hogy a demokratikus elvekre vonatkozóan a szikár tény nem más mint, hogy az Élvonal Alapítványról szóló törvényt az Országgyűlés 2025. június 11-i ülésén 133 igen, 38 tartózkodás és 12 nem szavazattal fogadta el.

Azaz még az akkori ellenzéki képviselők nagy része sem utasította el a javaslatot, hanem a támogató tartózkodást választották.

A törvény tartalmazta mindazon csúcskutatási, tehetséggondozási célokat, a kiváló kutatók hazahívását, egyetemekkel való összekapcsolását, és innovációt, amely a hatéves szerződés alapja – emlékeztetett. Hozzátette: az Országgyűlés döntését kormánydöntés követte, amely megteremtette a jogi alapot arra, hogy hosszú távú szerződést kössön a kormány nevében a Kulturális és Innovációs Minisztérium az Alapítvánnyal.

Csak a teljesítményért jár pénz

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság garanciája, hogy az alapítvánnyal kötött szerződés teljesítményhez és indikátorokhoz kötött. „A konstrukció egyértelmű és igazodik ahhoz, amit az egyetemek és a kutatóhálózat megújításakor is alkalmazott a korábbi kormány: költségvetési támogatást kizárólag előre rögzített, mérhető teljesítmény elérése esetén biztosít a kutatási és innovációs ökoszisztéma” – ismertette Hankó Balázs. Hangsúlyozta: Szakítottunk ugyanis a korábbi évtizedek gyakorlatával, ami alapján a tudományos autonómia értelmezése magában foglalta a mérhető teljesítmény számonkérésének hiányát is.
Ezek alapján a megkötött szerződések – úgy az egyetemek, a kutatóhálózat, mint az Élvonal Alapítvány esetében – tekinthetők egyfajta keretszerződésnek: a kedvezményezettek akkor tudnak hozzáférni a forrásokhoz, ha hozzák a teljesítményt – mutatott rá.

A forrás ezen mérföldkövekhez, indikátorokhoz kötötten áll rendelkezésre. Az átláthatóság garanciája továbbá a Nobel-díjas kuratórium szakmaisága, amely tagjai személyével felel az alapítványi közfeladatok ellátásáért – szögezte le Hankó. Majd feltette a kérdést:

Egy ilyen projekt csak hosszú távú tervekkel valósítható meg

A program célja nem csupán kutatási támogatás lett volna, hanem egy teljes innovációs ökoszisztéma kiépítése, amely egyszerre kezelte volna az utánpótlást, az alapkutatást és a piaci hasznosítást. A kormányzati kritika szerint azonban ez párhuzamos intézményrendszert hozna létre a már meglévő egyetemi, MTA- és HUN-REN-hálózat mellett, átfedésekkel és potenciális koordinációs problémákkal.

Az országgyűlési képviselő azonban rámutatott, hogy a párhuzamos struktúra valójában nem párhuzamos, hanem szervező erő, egy katalizátor, hiszen egyértelműen rögzítették azt is a szerződésben, hogy az új kutatócsoportokat – amelyek jöhetnek külföldről és itthonról egyaránt – be kell ágyazni a magyar egyetemekre és a kutatóhálózatba. Minden támogatott kutatócsoportnak egyetemi vagy kutatóhálózati kötődéssel kell rendelkeznie. Éppen ezért nem párhuzamos, hanem a hazai tudományos intézmények teljesítményét még magasabb szintre emelő struktúra létrehozása volt a cél – tette hozzá.

Egy ilyen típusú program kizárólag hosszú távú, kiszámítható finanszírozás és kormányzati elköteleződés mellett működtethető, hiszen aki egy kicsit is ismeri a tudományt, az pontosan tudja, hogy egy olyan horderejű döntést, hogy egy kutató egy másik országban – esetünkben Magyarországon – folytassa csúcskutatásait, csak akkor hoz meg bárki, amennyiben legalább öt-, de inkább tízéves időtávon lát egy kiszámítható, támogató környezetet – emelte ki Hankó Balázs. Jelezte: ez a környezet az éves tervezési logikában működő költségvetési szerveknél – mint például az Nemzeti Kutatási, Fejlesztés és Innovációs Hivatal, vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémia – nem biztosítható az államháztartás működési logikájából fakadóan.

– magyarázta.

Tanács Zoltán kritikájának egyik központi eleme, hogy a szerződés „kekva-szerű logikát” követ: alapítványi struktúrába szervezett közfeladat, amely erős autonómiát biztosít a végrehajtó szervezetnek, miközben az állami beavatkozási lehetőségek korlátozottak. Hankó Balázs szerint azonban a túlzott autonómia, mint vád nem értelmezhető, hiszen eddig éppen azt nehezményezték a bírálók, hogy az előző kormányzat nem biztosított tudományos autonómiát, „itt pedig most éppen ez a vád, hogy túlzott autonómiája van az öt Nobel-díjas és egy Abel-díjas által vezetett alapítványnak”.

– emelte ki a korábbi miniszter.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a forrás nem a magyar tudománytól venne el, hanem éppen a magyar tudománynak hozna most az első évben 26 milliárd forintot, majd a hatodik évben 53 milliárd forintot, s amennyiben minden eredményt elér az alapítvány a magyar tudomány érdekében, akkor összesen 261 milliárdot  – emlékeztetett. Hozzátette: a Magyar Kutatási Hálózat pedig ezen idő alatt a megemelt finanszírozással ennek dupláját érheti el, hiszen a HUN-REN hatéves szerződésében 523 milliárd forintos támogatást – szintén jelentős részben teljesítményhez kapcsolt módon – rögzítettek. Emellett szintén évi 50 milliárd forint közelébe emelték a Kutatási Alap forrásait a korábbi tizen-egynéhány milliárd forintról és tervezték is tovább emelni a következő években legalább 80–100 milliárd forintra, közelítve így az állami finanszírozást a GDP 0,6 százalékához, ami az összességében kétszázalékos GDP-arányos K+F ráfordításhoz szükséges – részletezte.

– emelte ki Hankó Balázs. Hozzátette: a Nobel-díjasokat a kormány még meg sem kereste ennek kapcsán. Jogszerűen pedig csak úgy módosítható mindez, ha az Országgyűlés módosítja a kétharmados törvényt, majd a kormány új döntést hoz, ezt követően pedig a felek – azaz az állam és az alapítvány – kölcsönösen módosítják a szerződést – ismertette.