„Lábfájdalomra panaszkodott a kislányom, napokkal később meghalt”

Minden néhány nappal korábban kezdődött. Az Egyesült Államokban nyaralt Larissa és családja, amikor az agydaganat okozta tragédia elkezdett kibontakozni.

„Nagyszerűen éreztük magunkat – de aztán egy tengerparti klubban, egy nappal azelőtt, hogy visszaindultunk volna New Yorkba, Larissa azt mondta , „egy kicsit furcsán” érzi magát” - számolt be a történtekről az anyuka. De a kislány maradni akart, ezért lefeküdt egy napozóágyra.

Amikor felkelt, azt mondta: „Furcsán érzem magam. Fájnak a lábaim.” Dave-nek kellett visszavinnie a hajóhoz. "Azon az éjszakán arra ébredtem, hogy Larissa hátulról rugdos. Üveges tekintettel folyton azt hajtogatta: „Kacsa vagy! Kacsa vagy!”. Pánikba esve felébresztettem Dave-et, amikor Larissa teli torokból énekelni kezdte a Peppa Malac főcímdalát. Megpróbált járni, de olyan volt, mintha részeg lett volna. A földre esett; felkaptuk és rohantunk a kórházba." - számolt be a kétségbeesett édesanya.

A vérvizsgálatot követően nyugtatót adtak neki, amitől elaludt. Amikor magához tért már nem tűnt zavartnak. Kérte az édesanyját, hogy énekelje el neki a híres angol bölcsődalt, a Twinkle, Twinkle Little Star-t. Ezután a testvérei után kérdezősködött, majd azt mondta neki, hogy szereti őket.

"Aztán hirtelen hátravetette a fejét, forgatta a szemét, és bepisilt. Rohama volt. Segítségért kiáltottam. Az orvosok berontottak és kivittek a szobából. Emlékszem, láttam, ahogy az orvosok behoznak egy defibrillátort a szobába. Dave nézte, ahogy az orvosok visszahozzák őt az életbe. Utólag visszagondolva, már itt el kellett volna engednünk őt. "

Az orvosok ezután megállapították, hogy Larissának agydaganata van, emiatt sürgősen partot kell érniük, ugyanis még mindig a New York felé tartó hajón utaztak. Úgy döntöttek, hogy felgyorsítják a hajót, és korábban megérkeznek New Yorkba.

Larissa mesterséges kómában volt, lélegeztetőgépen, és csövekre kötötték. A vérnyomása és oxigénszintje folyamatosan csökkent.

A kislányt elvitték CT-vizsgálatra, de nem sokkal később bejött az orvos, és közölte, hogy nem tehetnek semmit.

"Felvittek minket, hogy megnézzük – de szörnyű volt. Még Larissát sem láthattuk. Minden négyzetcentiméterét csövek és eszközök borították."

„Szedd le róla az egészet!” – sikítottam. „Nem akarom, hogy rá kerüljön! Szedd le róla az egészet!” - mondta Larissa édesanyja.

Beleegyeztek a kért másodvéleménybe, és neurológiai vizsgálatokat végeztettek; de körülbelül egy órával később az orvosok azt mondták, hogy vagy elvégeznek még egy 72 órás vizsgálatot, vagy a család dönthet úgy, hogy kikapcsolják Larissa lélegeztetőgépeit. Azt mondták, hogy a jelek arra utaltak, hogy Larissa soha többé nem fog járni vagy beszélni. Legjobb esetben is csak a szemét tudja majd mozgatni.

Hogyan tovább az agydaganat okozta tragédia után?

"Három hónappal a halála után azt álmodtam, hogy berohantam a kórházba Larissával, és azt kiabáltam: „Gyorsan, leukémiája van!”. Megkopogtatta a karomat, és azt mondta: „Nekem már túl késő, anya, de te segíthetsz megmenteni másokat”. Amikor felébredtem, tudtam, mit kell tennem."

A lesújtó gyászfolyamatot követően Larissa anyukája létrehozta a Larissa Alapítványt, hogy más családokat támogasson és felhívja a figyelmet a jótékonysági szervezetekre - írja a Metro.