Az ősrobbanást kutatták, nagyon régi kérdésre találták meg a választ a tudósok

Valóra vált a középkori alkimisták álma, hogy az ólmot arannyá alakítsák. Miközben a svájci Nagy Hadronütköztető ALICE kísérletén dolgozó tudósok rendkívül nagy sebességgel ólomatomokat ütköztettek össze, hogy utánozzák az univerzum ősrobbanás utáni állapotát, véletlenül kis mennyiségű aranyat állítottak elő.

A tudósokat is meglepte a felfedezés

Ma már tudjuk, hogy az ólom és az arany különböző elemek, és semmilyen kémiai reakció nem képes az egyiket a másikká alakítani. De modern tudásunk megmutatja az ólomatom és az aranyatom közötti alapvető különbséget: az ólomatom pontosan három protonnal többet tartalmaz. Tehát létrehozhatunk egy aranyatomot egyszerűen három proton kihúzásával egy ólomatomból?

Mint kiderült, meg tudjuk csinálni. De nem könnyű. Az atommagokat egy nagyon erős, nagyon rövid hatótávolságú erő tartja össze, amelyet magerőnek neveznek. Ez azt jelenti, hogy rendkívül erős elektromos térre van szükség a protonok kivonásához.

A tudósok úgy hozták létre ezt a mezőt, hogy ólomatommagokat ütköztettek egymással rendkívül nagy sebességgel. Ha frontálisan találkoznak, az erős magerő miatt teljesen megsemmisülnek. Gyakrabban viszont csak majdnem ütköznek, és ilyenkor az elektromágneses kölcsönhatás hat rájuk.

Az elektromos tér erőssége nagyon gyorsan csökken, ahogy távolodunk egy elektromos töltéssel rendelkező tárgytól. De nagyon rövid távolságokon már egy apró töltés is nagyon erős teret hozhat létre. Így amikor két ólomatommag épphogy elhalad egymás mellett, hatalmas elektromos tér keletkezik köztük. Ez a gyorsan változó tér rezgésbe hozza őket, és néha protonokat löknek ki. Ha egy atommag három protont veszít, ólomból arannyá alakul.

Így a tudósok számára az arany előállítása az ütköztetőben valójában inkább kellemetlenség, mint áldás. Azonban ennek a véletlenszerű alkímiának a megértése elengedhetetlen a kísérletek megértéséhez és a jövő még nagyobb kísérleteinek megtervezéséhez - írja a The Independent.