„Szemeket láttam a falon, azt hittem, követnek” – így él Hana, akit súlyos kényszerképzetek gyötörtek

Japánul tanult, és sokáig azt hitte, természetes, hogy kutyákat, bogarakat vagy szemeket lát maga körül. Csak felnőttként derült ki, hogy szkizoaffektív zavarral él. Ma már a gyógyszerek, a férje támogatása és a saját történetének megosztása is segít Hanának a mindennapokban.

Szerző: Lukács-Sánta Andrea

Létrehozva: 2026.03.08.

skizofrénia bipoláris zavar pszichiátria

Japánul tanult az egyetemen, a neve is japán. Különleges lány, szinte kortalan, egyben megfoghatatlan és bekategorizálhatatlan. Kiskora óta lát dolgokat: kutyákat, bogarakat, szemeket, amiről azt hitte, más is így van ezzel, ezért senkinek fogalma sem volt arról, hogy baj lehet. Kényszerképzetei aztán a mindennapjai részévé váltak, megszokta, hogy ő ilyen, de a félelem akkor sem tudott eltűnni a szívéből. Jelenleg erős gyógyszerek tartják talpon a szkizoaffektív zavarral diagnosztizált, bipoláris Hanát.

A skizoaffektív zavaros Hana életében állandó útitárs a félelem — A szkizoaffektív zavaros Hana életében állandó útitárs a félelem Fotó: családi album

Hana úgy érzi, figyelik

Tizenhat éves korában kezdődött minden, amikor épp egy depressziós időszakot élt át. Korábban sokszor mondta az édesanyjának, hogy betegnek érzi magát, végül elvitték orvoshoz.

Nem akartam iskolába menni, nem volt kedvem semmihez. Állandóan panaszkodtam, hogy nem vagyok jól. Az orvosok nem találtak semmilyen testi tünetet, ezért egy idő után átküldtek a pszichiátriára. Akkor még kiskorú voltam, gyógyszert nem kaphattam, pedig kiderült, hogy bipoláris zavarom van

– kezdte a beszélgetést a fiatal nő.

Sokszor félt az utcán, mindig azt érezte, hogy figyelik, követik Fotó: családi album

Hana 33 éves lett, amikor fény derült arra, hogy a bipoláris zavar mellett szkizoaffektív zavara is van, a hallucinációkat ugyanis eleinte nem tartotta fontosnak.

Nekem soha nem tűnt fel, azt hittem, természetes, hogy látok és hallok dolgokat, komolyan azt hittem, hogy ezek a dolgok megtörténnek. Volt időszak, amikor már annyira rosszul lettem, hogy anyukámat hívtam azzal, nem merek kimenni az utcára. Azt hittem, hogy követnek az emberek, szemeket láttam a falon, úgy éreztem, hogy folyamatosan megfigyelnek

– meséli Hana. Ráadásul félre is diagnosztizálták ott, ahol korábban élt, a későbbi gyógyszeres kezelések pedig letompították, enélkül viszont félelemben élt.

Azt mondta az orvos, hogy bordeline-os vagyok. Én tudtam, hogy nem vagyok az, elmentem hát egy másik szakemberhez, aki végre adott gyógyszert is a bipolaritásra. Ezeket kórházban kellett volna szedni, én viszont otthon szedtem. Annyira erősek voltak, hogy dolgozni sem tudtam már. Sajnos az az orvos egy idő után nagyon drága lett, ezért nem mentem többet hozzá. Persze utána, mivel nem szedtem gyógyszereket, megint előjött a képzelődés

– emlékszik vissza Hana, aki ma már Budapesten él. Egy fővárosi pszichiátrián 2024-ben kapta meg a diagnózist, ami mindenre magyarázatot adott: szkizoaffektív zavar. A gyógyszerek azóta rendben tartják.

Szerintem nincs más megoldás, csak a gyógyszerek. Jártam buddhista iskolába is, meditáltam, természetes megoldásokat is kerestem, de mint halottnak a csók, annyit segítettek. Ha nem szedem az altatókat, akkor 2-3 órát pihenek csak

– panaszolja Hana, aki a betegsége miatt otthon dolgozik, egy munkahelyre nem tud bejárni. Csodaszép körmöket készít.

Kikapcsolódás Hanának a körmözés Fotó: Hana Nails

A férje sokat segít neki, megérti és megnyugtatja, amikor szüksége van rá.

Az első napon elmondtam neki, hogy mivel járok, de már a találkozás előtt is tudta, hogy nem vagyok normális

– mondja nevetve. Hozzáteszi:

Én úgy gondolom, ha így kellek, akkor jó, nem ragaszkodom rögeszmésen egy kapcsolathoz. A férjem mindent tud rólam, elfogad, és mindenben segít. Amikor nem vagyok jól, átölel és megnyugtat, meghallgat, azt mondja, minden rendben van. Korábban háromszor is megpróbálkoztam a legrosszabbal, de amióta vele vagyok, ő mindig ki tud húzni az ilyesfajta állapotaimból, amikor hülyeségekre gondolok

– vallja be Hana.

Hana és a férje nagy szeretetben és megértésben élnek Fotó: családi album

A fiatal nő nem akar gyerekeket, több problémája is van a szüléssel.

Leginkább az riaszt el a gondolattól, hogy örökölheti a betegségemet. Én nem vagyok egy rendszerető ember, főleg, amikor bedepressziózom. Olyankor nem szellőztetek, nem takarítok, elszabadul a pokol. Ez sokszor hetekig, hónapokig eltart. Jól vagyunk mi így a férjemmel. Szeretünk vásárolgatni, sétálni, és van egy cicánk is. A rendrakás megvár.

Hana azért indította el TikTok-csatornáját, hogy önmagának dokumentálja az állapotát, és beszéljen másoknak arról, mi is ez a betegség valójában.