Gombóc Artúr paradicsoma: te emlékszel még a szerencsi csokivárosra? – Galéria

Aki a környéken nőtt fel, sosem felejti a bódító illatot, ami reggelente belengte az utcákat. Ha megcsapta az embert a pörkölt kakaóbab aromája, tudta: indul a műszak! A gyár udvaráról rendszeresen kifordult a híres csokivonat, melynek vagonjai az egész országba elvitték az édes rakományt Szerencsről. Ma már nincsenek sínek a kapun belül, de az emlék még élénken él. 

Én Budapesten pont arra laktam, ahol szombat reggelenként elhaladt a csokivonat és bevallom, az sem érdekelt, hogy hangos, mert az illata „mindent vitt”! Ma már nincsenek sínek a kapun belül, de az emléke még mindig ott zakatol az emberekben. Éppen úgy, mint az ízek: ha ránézünk a retró termékek fotóira, szinte érezzük a finomságok ízét!

Várak, betűk és szeletes csodák Szerencsen 

Szerencs a csomagolással is nevelt. Ki ne emlékezne a Váras sorozatra, mely a magyar történelem büszkeségeit mutatta be? Sokan a gyűjthető papír miatt könyörögtek érte. A Betűs csoki pedig bűbájos állatfigurákkal tanította a legkisebbeket. Tisztán emlékszem az én K betűmre: egy kenguru, aminek az erszényéből kikukucskált a kiskenguru. A táblás édességek mellett a kínálat nagy kedvencei ezek a szeletek voltak. Meg még sok másik is: a mogyorókrémes Melódia és a nugátos különlegességek, melyekért az utolsó fillér zsebpénzünket is odaadtuk. A Boci csokit az 1920-as években kezdték el gyártani Szerencsen, akkor még Szerencsi Tejcsokoládé néven, a tehénke csak később került rá. 

A svájci tudás: Liechti Frigyes

A sikert Liechti Frigyesnek is köszönhetjük, akit Svájcból csábítottak Szerencsre. Ő volt a technológia atyja: bevezette a szigorú higiéniát és megálmodta a selymes tejcsokoládé receptúráját. Nemcsak igazgató volt, hanem közösségépítő is, aki kinevelte az első szakmunkás-generációt.
Annyira megszerette Szerencset, hogy teljesen beilleszkedett a helyi életbe, és a gyárat saját gyermekeként kezelte. Az ő irányítása alatt vált a szerencsi gyár a két világháború közötti Magyarország egyik legmodernebb és legjövedelmezőbb üzemévé. A háború után ezt is, mint mindent mást, államosították, de a szocialista időkben is kedvencek maradtak az itt készült csokik. A szerencsi cukorgyár 1889 és 2007 között ismét meghatározó magyar édesipari létesítmény volt. 2009-ben bontották le, emlékét ma már csak a Cukormúzeum és a helyi csokoládégyártás őrzi.

Idézzük fel az egykori csokivárost, nézd meg retro képgalériánkat: