Tolószék, műláb és egy túl magas padka: így harcol Böbe és Mihály Pesterzsébet utcáin

„Lassan beérik az a tevékenység, amit évek óta végzünk. Végre el tudjuk mondani, hogy előrébb vagyunk az akadálymentesítés kapcsán, és talán most elkezdődik a valódi változás Pesterzsébeten is” – mondja határozottan Papp Mihály Ferenc, az Egyetemes Tervezés a Fogyatékossággal Élők Szolgálatában (ETFESZ) Egyesület elnöke, aki maga is fogyatékossággal él.

„Hogyan győzöm le ma a padkahegyet?” – műlábbal harcol a padkák ellen Mihály és Böbe Pesterzsébeten

Képzeljük el, hogy kerekesszékben ülünk! Elfogyott a tej, le kell menni a boltba. Egyszerű, hétköznapi helyzet. Elindulnánk – de ha a lift elromlott, máris csapdába estünk a saját lakásunkban. Ha működik, és lejutunk a földszintre, ott vár a következő akadály: a bejárati lépcső. Ha azon is sikerül valahogy túljutni, az utcán padka után padka, kátyú után kátyú fogad. Ezek a padkák ilyenkor hegyekké magasodnak. Nem centiméterek, hanem leküzdendő falak. És miközben másnak ez csak egy séta a boltig, a mozgássérült ember számára a világ hirtelen beszűkül. A létezés összezsugorodik néhány utcányi távolságra – vagy még arra sem. A kérdés nem az lesz, hogy mit főzzek vacsorára, hanem az: hogyan győzöm le ma a „padkahegyeket”? Nem lehet mindig megkérni valakit, hogy „ugorj le tejért”. És ha a család már nincs, a rokonok elfoglaltak, a szomszédok idegenek – az ember kiszolgáltatottá válik. Teljesen egyedül marad egy olyan problémával, amit mások észre sem vesznek. Ezért nem apróság a padka. Nem apróság egy rosszul kialakított járda. Mert valakinek ez a szabadságát, az önállóságát, a méltóságát jelenti.

A 65 éves Mihály élete egy pillanat alatt fordult drámai irányba. Egy hasi aortát érintő vérrög teljesen leállította a medence alatti vérkeringését, a jobb combját amputálni kellett. Sokan ebbe belerokkantak volna lelkileg, ő azonban nem. Vitorlázik, utazik, és nap mint nap végigjárja (tolószékben vagy műlábbal) Pesterzsébet utcáit, hogy más fogyatékkal élőknek könnyebb legyen az élete. 

– meséli Mihály szervezetének célját. 

– teszi hozzá. 

Mihály mellett ott van Böbe is, az ETFESZ fő tervezője, aki nem irodából rajzol terveket, ő ugyanis terepre megy. Kézen fogva kíséri a fogyatékkal élőket, és a gyakorlatban méri fel, mi működik, és mi nem.

– mondja Böbe.

Szerinte az igazi változás akkor kezdődik, amikor a fogyatékkal élők személyesen mutatják meg a problémát.

– magyarázza Böbe.
Egy keskeny járda. Egy rossz helyre tett oszlop. Egy pár centivel magasabb padka. Apróság? Annak semmiképp, aki nap mint nap ezzel küzd.

– teszi hozzá Böbe szakmai szemmel.
A csapat nemcsak mér – érzékenyít is. Amikor az emberek látják, hogy tényleg szűk a hely, hogy a kerekesszék nem tud megfordulni, vagy hogy egy vak ember akadályba ütközik, az sokkal erősebb, mint bármilyen statisztika.

– mondja Böbe.
Mihály, Böbe és társaik ma is járják Pesterzsébet utcáit. Mérőszalaggal, tapasztalattal és kitartással. Mert számukra az akadálymentesítés nem pályázati tétel vagy műszaki adat, hanem mindennapi élet, s talán most valóban beérik a szavuk.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón: