Néma csendben állt fia sírjánál Nikolett. Az egy évvel ezelőtt elhunyt Dominik a 17. születésnapja alkalmából angyalszárnyakat kapott a sírjára.
Szívszorító születésnap, amikor egy édesanya nem a konyhában süt tortát, hanem a gyermeke sírját díszíti fel. Kovács Nikolett egy évvel ezelőtt veszítette el asztmás fiát, Dominikot. A mindig mosolygós fiú 17. születésnapja alkalmából lufikat és angyalszárnyat kapott a sírjára.
Dominik édesanyja minden pillanatban a fiára emlékezik; a születésnapja alkalmából pedig a család többi tagjával kimentek a sírhoz, letakarították, feldíszítették, majd lecsendesültek, és csak nézték a sírt.
Dominik halála után is kapcsolatban maradt a szeretteivel; az anyuka érzi, hogy jeleket küld neki a mennyországból.
„A kezemben lévő fényképét bámultam a születésnapja reggelén” – kezdte Niki.
Mintha a hangját hallottam volna, ahogy azt suttogja „Semmi baj, Anya!” Nem könnyű nélküle élni. Most már semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene. Mindennap a hiánya járja át a szívemet, és vágyakozás tölti el a lelkemet, hogy újra láthassam.
Dominikot egy évvel ezelőtt egy asztmaroham miatt kórházba kellett szállítani, ahol végül nem tudták megmenteni az életét. Nikolett könnyek között búcsúzott el a fiától a kórházi ágyánál.
Megígértem ott, akkor, a kórházban, hogy megőrzöm a töredékeit, abban a reményben, hogy a lelke közel van hozzám. Hálás vagyok neki, mert a csendes pillanatokban hallom a nevetését, visszhangját, az öröm rezonanciája, a szeretet, ami még mindig a miénk. Aznap, amikor elment, a szívem kettészakadt, a mosolya, az érintése most már csak kedves emlékek, és senki sem tudja eltörölni a fájdalmat, amit viselek.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre