„El kellett mondanom a gyerekeimnek, hogy az öccsük már soha többé nem jön haza”

Sikolyok harsantak fel az ultrahangos szobában, miközben Melissa Hayat megpróbálta feldolgozni a hallottakat. „Nagyon sajnáljuk” – mondta neki pár pillanattal korábban a szonográfus. „Valószínűleg el fog halni a következő napokban.”

Melissa terhessége jól haladt, egészen a 12. heti ultrahangig. Bár erős reggeli rosszullétek gyötörték, a kisfia egészségesen fejlődött. December 23-án azonban minden megváltozott. Az ultrahang során az orvos valami ijesztőt fedezett fel. Melissa meg nem született kisfiának, akit Noahnak nevezett el, bedagadt a nyaka. A belei a testen kívül nőttek és a szívverése is szabálytalan volt. Az orvosok már akkor tudták, nem fog életben maradni. 

A 29 éves Melissának azt mondták, hogy néhány nappal később menjen vissza egy újabb vizsgálatra. Miközben otthon volt, a kismama „pillangómozgásokat” érzett a hasában. Ekkor már tudta, hogy a babája elment.

Sajnos a legrosszabb félelmei december 28-án váltak valóra, amikor a második vizsgálat megerősítette, hogy Noah meghalt. Melissa két nappal később szülte meg – a szívszorító élményt „borzalmasnak” nevezte.

Felidézve a pillanatot, amikor megtudta, hogy elveszíti kisbabáját, a prestwichi Melissa ezt mondta: „Szívszorító volt. Túl vagyunk a 12 hetes szakaszon, és úgy gondoltuk, ez egy biztonságos pont. Csak lefeküdtem az ágyra, és olyan volt, mint egy rossz álom, mintha a tévében történt volna. Sikítani kezdtem, a szívem pedig megszakadt és sírtam. Minden elmosódott, mintha lassított felvételen néztem volna a világot. Azt gondoltam, ez biztos nem történhet meg velem. Lezsibbadtam. Láttam, hogy az emberek beszélnek hozzám, mozgott a szájuk, de egy szavukat sem értettem.”

Melissa 14 hetes terhesség után szülte meg Noah William Heydont. A szívfájdalmát csak fokozta, hogy el kellett mondania a többi gyermekének, a 10 éves Joshnak és a 9 éves Chloénak, hogy az öccsük nem jön haza. 

„Hazaértünk és elmondtuk a gyerekeknek, és összetört a szívük” – tette hozzá Melissa. „Sírva kérdezték: »Miért történt ez velünk?«”

Az édesanya azt mondta, azért osztotta meg a nyilvánossággal a történetét, mert a veszteségről, egy gyermek elvesztéséről igenis beszélni kell. Túl sokáig volt tabu ez a téma. De abból látja, hogy lenne igény a párbeszédre, hogy több nő is üzenetet küldött neki, hogy ők is elvesztették a babájukat.

„Noah hamvait itthon tartjuk. Ez sokat segít nekem. Néha odamegyek, megölelem a maciját és adok neki egy puszit. Vannak jobb és rosszabb napok. A fájdalom örökre velünk marad.”

Melissa most pénzt gyűjt a kórházak számára egy olyan gépre, amely lehetővé teszi, hogy a szülők még elvesztett gyermekükkel lehessenek pár órát, míg elbúcsúznak.