Egy fővárosi gimnazista fiú úgy döntött, hogy felnevel két kislibát. A madarakat még gördeszkázni is megtanította és gondoskodott arról is, hogy egy biztonságos helyen boldogan éljék az életüket.
Koltai Domonkos már gyerekkora óta szeretett volna kiskacsákat. Egyik barátjának voltak, ezért nagyon megszerette őket. A fiatal gimnazista kacsa helyett végül libákat tudott befogadni. Habár kertes házban él Budapesten, tudta, hogy a kislibáknak nyugodtabb körülményekre lesz szükségük, ha felnőnek.
„Az elejétől fogva tudtam, hogy nehéz lenne őket teljesen felnevelni. Azt terveztem, hogy maximum három hétig lesznek nálam, utána egy biztonságos helyre szállítanám őket, ahol vigyáznak rájuk és boldogabban élhetnek. Természetesen még megszerzésük előtt elintéztem, hogy majd biztos helyük legyen, miután már velem nem lehetnek” – mesélte lapunknak Domonkos.
Domonkos szoros, bensőséges kapcsolatot alakított ki a kismadarakkal. Az Enzo és Dimitrij névre keresztelt kislibák pár napos korukban kerültek a fiúhoz, és egészen háromhetes korukig nevelte őket. A kisállatok nagyon szerették Domonkost, őt képzelték az anyjuknak, vagyis jelen esetben az apjuknak. A kislibák még gördeszkázni is megtanultak.
„Kéthetes koruktól rendszeresen vittem őket sétálni. A füves területek és mezők jelentették nekik a mennyországot. Ez is azt bizonyította, hogy boldogabbak lennének máshol, esetleg vidéken. Nekem pedig az volt a legfontosabb, hogy boldogok legyenek – mondta a tinédzser. „Póráz nem kellett, hisz mindenhova követtek. Mikor sétáltam, ők szorgosan futottak utánam. Sok barátot is szereztek az utcákon, parkokban. A házban sem unatkoztak, sokszor úsztak a fürdőkádban, közösen fociztunk és megtanítottam őket gördeszkázni is.”
A tinédzser tudta, hogy közeleg a szétválás napja; ahogy nőttek, egyre jobban vágytak a szabadba, sok figyelmet igényeltek, a fiú pedig az iskola és edzések miatt elfoglalt volt. Végül Enzo és Dimitrij egy szerető család tanyájára került Székesfehérvárra.
„Mikor már nagyobbak lettek és a kinti időben sem fáztak, tudtam, hogy közeleg a nap, amikor könnyek közt, de sajnos el kell válnunk. Egy szerdai nap betettem őket ugyanabba a dobozba, amiben elhoztam, adtam nekik füvet és útra keltünk” – meséli Domonkos, aki először a kettes metróra szállt, majd a Nyugati pályaudvaron vonatra ült a kislibákkal, akik nagyon jól viselték az utazást.
A kettes metrón lencsevégre kapták Enzót és Dimitrijt, a róluk készült fotó pedig bejárta az internetet. Többezres rajongótábort szereztek külföldi oldalakon is.
A libák végül épségben megérkeztek új otthonukba. Domonkosnak hiányoznak pelyhes kisbarátai, de tudja, hogy boldogok az új helyükön. A székesfehérvári tanyán Enzo és Dimitrij boldogan élhet élete végéig. Domonkost rendszeresen tájékoztatják kisállatai hogylétéről és képeket is küldenek róluk.
„Fantasztikus helyük van, több állattal élnek együtt, új, legjobb barátjuk egy malac. Napestig játszhatnak, ehetnek, alhatnak, mindent csinálhatnak, amit csak egy liba akar” – mondta a fiú.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre