Zoboki Gábor: Csodálatos városban élünk, szerencse, hogy eddig nem sikerült elrontanunk – Fotósorozat!

Állandóan mozgásban van, az egész lénye vibrál, ha beszél muszáj rá odafigyelni, ahogyan az általa tervezett épületekre is. Minden megvan benne ahhoz, hogy zavarba ejtse az embert: modern, de hagyománytisztelő, harmonikus, de szertelen, játékos, de komoly. Zoboki Gábor Kossuth-díjas építész, aki egyébként zenésznek készült, igazi művész, a szó minden értelmében.

Metropol: Nem tudom feltűnt-e, karmesternek készült és úgy hozta az élet, hogy az is lett.

„Ez már nekem is eszembe jutott . . . Az építészet karmesterség. Rengeteg ember munkáját kell összehangolni: az Operaház felújításán például háromszáz mérnök, kétezer építőmunkás és számos egyéb szakember dolgozott. Az építészet most is az emancipációjáért küzd a művészeti ágak között, sokan inkább mérnöktudománynak tartják, de ez nem igaz. Ha csak mérnökként dolgozol, a ház lélektelen lesz – ha csak „lírázol”, használhatatlan.”

M: Több helyen is modernista építészként hivatkozott önmagára. Hogyan él önben a két fogalom: hagyomány és modernség?

„Ha megnézi az új házaimat, látja, hogy igyekszünk elkerülni a divatokat. Ha most bemegy a felújított Operaházba, azt tapasztalja, hogy lényegében semmi sem változott és sokkal jobb lett az akusztika. Nos, erre vagyok a legbüszkébb. Ha valaki belép, szerintem úgy érezheti, mintha már járt volna itt 140 éve is. Ezt megteremteni többet jelent, mint rajta hagyni a névjegyemet a házon, hogy utána azt mondják: itt volt a Zoboki. Csupán egy »Ybl-tanonc« voltam ebben a folyamatban. Egy-egy épület felújítása egy kor szellemiségét, hangulatát és életérzését is felidézi. Ezért szoktam használni a »rekonstrukció« szó helyett, a »revitalizáció« kifejezést.”

M: Vannak Budapesten kedvenc helyei?

„Melyik építésznek nincsen! Az intim és barátságos helyeket szeretem. Példaként említhetném a Jókai teret vagy az egykori belváros gettóutcáit, ahol végigsétál az ember és érzi benne a kort. Sokan nem fogják fel, milyen csodálatos ez a város. Sok mindent megtettünk az elmúlt 150 év alatt, de még mindig nem rontottuk el.”

M: „Ma Budapestet nem tervezi senki. A város »foghíjról foghíjra« épül, átfogó városrendezési-építészeti koncepció nélkül. … A politikusok rövid távú gondolkodása ellehetetleníti a tervezés és ingatlanfejlesztés hosszú távú céljait. Budapest most leginkább egy karácsonyfához hasonlít, amire lapáttal szórják rá a díszeket...” Ma is fenntartja ezeket a 2008-ban leírt gondolatait?

„Sajnos igen. Párizsban ma egy 25 fős bizottság dönti el, hol épüljön egy koncertterem. Nem építészek rajzolgatnak és politikusok döntenek, hanem van egy csapat, akik végiggondolják az új fejlesztéseket, és ezeket patikamérlegen helyezik el. Budapestet száz helyről cibálják, de annyira jó felépítésű teste van, hogy egyelőre még nem esett szét. Azért is vagyok büszke, hogy a Műpa körül egy új élet indult be.

M: Árulja el saját fővárosi munkái közül melyiket kedveli a legjobban?

„Ki tudja megmondani melyik gyerekét szereti a legjobban? Az építészet szenvedély és életforma – imádod, de könnyen bele lehet halni. A profizmus rendkívül fontos, ami segít kicsit eltávolodni érzelmileg a műveidtől.”

M: Mit gondol meg lehet tanítani az embereknek az építészetet, azt, hogyan kell nézni egy épületet?

„Az építészet nem agysebészet. Bárki rabja lehet, ha megérti, hogy mit miért építünk. Csak néhány politikus van manapság a világon, aki ezt megérzi. A történeti korokban ez másképp volt, az épített örökséggel a nagy kultúrájú társadalmak felülírhatatlan nyomot hagytak az utókorra. Mi szerencsések lehettünk az elmúlt 33 évben, hiszen az építészet egy virágkort élhetett újra meg. Mind a médiának, mind nekünk építészeknek többet kellene foglalkoznunk azzal, hogy a mindennapi életünket rendkívüli módon mentálisan befolyásoló épített környezet, milyen gondolatok útján jön létre. Hozzáteszem, az építészek munkájának egy jelentős része a kommunikáció. Hiszen mikor valaki majdnem az összes vagyonát elkölti egy lakóházra, még szép, hogy folyamatosan kérdez – nekünk pedig kutya kötelességünk mindent aprólékosan elmagyarázni.”

„Az emberek érdeklődését nap mint nap megtapasztalom. Amikor az Opera felújítása alatt épületbejárásokat hirdettem meg a Wagner Társaság szervezésében, százával jöttek az emberek. Óriásit léphetne előre az építészszakma, ha új fórumokat teremtene, mert minden építésznek – aki középületet épít – be kellene számoljon arról, mire költötte az adófizetők pénzét. Manapság tudatosan vállalom az „Építész-Öveges professzorságot” az Építőművész Szövetség alelnökeként is. Az építésztársadalmat is jobban érdekli a másik kolléga véleménye, mint az átlagemberé. Ez általában a művészek egójából adódik. Ki kellene lépnünk végre ebből a »köldöknézős« karakterből.”

M: Képes elmagyarázni, megmutatni az Ön által oly gyakran emlegetett lelkét egy épületnek?

„Egy épület asszociációkat teremt, hangulatokat hoz. Egy épületet megismerve, az lehet hívogató, lehet bensőséges, romantikus, szentimentális vagy taszító. Tehát amikor belépsz egy épületbe, több száz építész és mérnök gondolataival és érzelmeivel kerülsz »lienzonba« – ha érzékeny vagy erre, katartikus élményt is kaphatsz.”

Zoboki Gábor Kossuth- és Ybl-díjas építészmérnök, egyetemi tanár. Mindezeken túl Príma Primissima és Budapestért díjas. Munkáit több ízben építészeti nívódíjjal és FIABCI-díjjal (Nemzetközi Ingatlanszövetség) tüntették ki.

Zoboki Gábor épületei Budapesten:

Kulturális és közösségi épületek

Irodaépületek

Lakóépületek