13 kárpátaljai menekülttel osztja meg otthonát egy fóti vállalkozó. Danó Ferenc először csak adományt szeretett volna vinni az ukrán határra, de amikor azzal szembesült, milyen sok bajba jutott érkezik, változtatott a tervén.
Danó Ferenc maga is Kárpátalján nevelkedett, ezért amikor látta a hírekben, hogy megindult az emberáradat a határon, rögtön tudta, tenni fog valamit a menekültekért – írja a Bors.
– Bevásároltam egy furgonnyi élelmiszert és meg sem álltam a határátkelőig. Gondoltam, a sok menekült bizonyára éhes, én pedig tudom, milyen ez, mert szegény családból származom. Megfordult a fejemben, hogy ismerősöknek szólok, nyugodtan kivárhatják nálam a háború végét, de aztán rájöttem, szerencsére elég nagy házat bérlek Fóton, így sokkal többen is elférünk. Eddig három család fogadta el a meghívásomat, most 13 vendégem van – mondta a Borsnak az építési vállalkozó, és hozzátette: ukrán ajkú felesége, Edina szintén természetesnek vette, hogy segítsenek másoknak, a kisfia pedig kifejezetten élvezi a nagy nyüzsgést a házban.
– Kirillnek még nem született testvére, most hirtelen akad vagy féltucatnyi játszópajtása – magyarázta Ferenc, akinek van két kisbusza és néhány alkalmazottja, így nem okozott problémát a menekültek Fótra szállítása. Akadnak köztük kettős állampolgárok, a többiek nem rendelkeznek magyar dokumentumokkal. Utóbbiak még a csak ukrán állampolgárságú férfiak számára elrendelt határzár előtt átjöttek, és egy menekültbázison töltöttek egy napot, amíg asszonyaik utánukjöttek.
A pincével együtt háromszintes házban mindenkinek jut kényelmes fekhely. A környéken hamar híre ment, hogy Ferenc menekülteket szállásolt el, ezért sokan csengetnek be adományokkal. Tészta, rizs, konzerv, gyümölcs és hús is bőven akad.
– Vettem néhány vaságyat matraccal, illetve beszereztem paplanokat, huzatokat. Úgy gondolom, mindenkinek joga van az emberhez méltó élethez, és hálás vagyok Istennek, hogy megengedhetem magamnak mások támogatását. Tudom, a végtelenségig nem tudok ennyi éhes szájat etetni, de erre is tudom a megoldást: a férfiakat a vállalkozásomban szeretném majd foglalkoztatni – árulta el Ferenc. Az életerős urak hálával fogadják Ferenc felajánlását. Kiváltképp Ruszlán, akinek fiatal barátnője egy hónappal ezelőtt adott életet az első gyermeküknek. Munkácson lakásuk van, de azt elhagyták, hiszen a férfi nem szeretett volna katonának menni. – El kell tartanom a családomat! – szögezte le a férfi.
A méretes családi házban már kialakult a közösség. Az együtt élők közösen főznek és étkeznek.
– Féltünk Kárpátalján maradni, mert kilátástalan a helyzet. Magyarországon semmink sincs, Ferenc szinte az életünket mentette meg – hálálkodott Zita, aki egy hónap múlva világra hozza a kisfiát. Reméli, hogy a születendő babának jobb élete lesz.
Rengeteg család szakadt ketté, akiknek az egyik fele orosz, másik viszont ukrán területen él. A pályaudvaron menekülteket fogadó ukrajnai tolmács, Masa elárulta: az ő egyik unokatestvére is az orosz seregben katona.
Egyre több családot szakít szét a háború: megesik, rokon rokon ellen kell, hogy harcoljon, míg mások orosz-ukrán vegyes házasságból született gyermekeikkel menekülnek a háborús zónából. A Borsnak egy, a neve elhallgatását kérő olvasó elárulta, hogy rokonai egy része orosz, míg másik részük ukrán földön él, a két családrész pedig szinte teljesen megszakította egymással a kapcsolatot.
– Az orosz rokonok nem hajlandóak 2014 óta beszélni velünk, pedig mi próbáljuk felvenni a kapcsolatot – mesélte a Borsnak a fiatal lány, akinek van olyan rokona, akit még nem is látott. – Egy unokahúgom ötéves most, nem engedték, hogy lássuk, még egy fotót sem küldtek róluk, pedig többször is könyörögtünk nekik üzenetben, telefonhívásokkal, hogy beszéljük meg, de hajthatatlanok – ingatta a fejét szomorúan a korábban Kijevben dolgozó fiatal. Nemcsak kinti területen, hanem hazánkban is találkozhatunk drámai példákkal, a Keleti, majd a Nyugati pályaudvarra érkező, önkéntes tolmácsként a hazánkba ellátogató menekülteknek segédkező Masa például elárulta, Ternopilból érkezett, szerettei egy része jelenleg is ott él, unokatestvére azonban Oroszországban.
– Katona, a seregben van. Míg a családunk legtöbb tagja, köztük az ő édestestvére Ternopilban él. Sajnos nem lehet vele ilyesmiről beszélni – mondta szomorúan Masa. Hozzátette: édesanyja és nővére továbbra is a nyugat-ukrajnai városban van, mint mondják: nem akarják elhagyni szeretett országukat.
– Próbáltuk rávenni őket, jöjjenek ők is át, azonban azt mondták, maradni szeretnének, ők is hajthatatlanok, meg akarják védeni a várost. Természetesen nagyon büszke vagyok rájuk, és szomorú, de csodás tett, ellenben nagyon-nagyon aggódok értük – szögezte le Masa.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre