Lomok, szemét és elhasznált bútorok „ékesítik” a XXI. kerületi Csillagtelepet, amik csak arra várnak, hogy valaki elvigye őket. A lomisok már hajnaltól lesben állnak „kincsek” után kutatva a kerületben. A Metropol kint járt a helyszínen.
A lomizás már szinte „szakmává” nőtte ki magát, amely tele van íratlan szabályokkal, területfoglalási taktikákkal, sőt bandaháborúkkal is. A Metropol ellátogatott a csepeli Csillagtelepre, ahol már vasárnap hajnaltól javában folyt a „kincskeresés”. Délelőtt már egész tömeg guberált a kidobott tárgyak közül. A gyakran vidékről, lepusztult kisteherautókkal érkező csapatok már már napokkal a lomtalanítás kezdete előtt felmérik a körzetet, és a komolyabb zsákmánnyal kecsegtető helyeken otthagynak egy őrszemet, aki a lomokon ülve vigyáz a szerzeményekre, nehogy a konkurens banda szemet vessen rá. Az őrszemek többnyire egy nők, eközben a férfiak végzik a pakolást. A lomkupacok mellett gyakran tör ki tettlegességig fajuló veszekedés a helyi és vidéki gyűjtögetők között.
Egy csapat fiatal egy egész utcát „foglalt le”, és épp serényen pakolták fel a kacatokat. Először őket kérdeztük, mennyit lehet keresni a lomizással.
„Messziről jöttünk el idáig, de Budapesten mindig jól tudjuk értékesíteni a lomokat” – mondta az egyik férfi, aki a nevét nem árulta el. „Volt, hogy több százezer forintot kerestünk egy nap alatt. Király ez a lomtalanítás! Főleg aranyat és vasat keresünk. Az előbb jött ki egy hölgy és adott át nekünk egy csillárt. Ez nagyon jó fogás!” – tette hozzá.
Egy hatalmas lomkupac mellett egy idősebb férfi ült, várva, hogy társai megérkezzenek a szajréért.
„Nehogy elhiggyenek bármit is ezeknek a fiataloknak. Ha százezreket lehetne keresni ezzel, akkor már rég nem lennének itt. Lókötők, hazudik az összes!” – legyintett József, aki elmondása szerint már 40 éve űzi a lomis „szakmát”.
Ugyanakkor azt is elárulta, hol portyáznak a legszívesebben: „A budai gazdagok nem dobnak ki semmi, oda nem érdemes menni. Budapest külső kerületeiben sokkal több és értékesebb dolgot találunk.”
A területfoglalás vérre menő dolog. Szó szerint. A profi lomisok már éjszaka kimennek, hogy kiállítsák az őrszemeiket, a pofátlanabbak csak kilógatnak lánccal egy táblát az adott területre, amin ez áll: „Fogva”. A budapesti guberálók szerint az utóbbi a vidéki csapatok módszere, és akár vérre menő csetepaté származik abból, ha valaki levágja a tábláikat.
„Rendszeresek a késelések és a baltás támadások a vidéki lomisoknál. Azt hiszik, övék a környék! Én mindig levágom a táblát, mert nincs joguk lefoglalni a területet” – háborgott az egyik helyi lomis, aki épp egy furgonba pakolta be a zsákmányt, két már levágott tábla mellé.
Furdalt minket a kíváncsiság, ezért megkérdeztük, hogy vajon eladnák-e nekünk a lomisok a féltve őrzött kincses kupacaikat, és ha igen, mennyiért.
„Ez itt mind az enyém, nem adok el semmit!” – csattant fel a megszólított öreg, fonott kalapos férfi. „Mindent hazaviszek, de ha el is adnám, akkor sem árulnám el, hogy mennyiért. Ez titok!” – majd némileg megenyhülve hozzátette: a „külsősöknek” senki nem adhat információkat, mert komoly baja származhat belőle.
„A kihelyezett lomhulladék a közszolgáltató tulajdonába kerül, így azok eltulajdonítása szabálysértésnek minősül, melyet a rendőrség büntethet” – mondta el a Metropolnak Takó Szabolcs, Csepel önkormányzatának sajtóreferense. Majd azt is elárulta nekünk, hogy csak vasárnap hat embert bírságoltak meg emiatt, és a rendőrök folyamatosan járőröznek a lomtalanítás területén.
Az alábbi időpontokban és kerületekben lesz lomtalanítás ebben a hónapban (kihelyezés csak a megjelölt napon, 18 óra után):
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre