Felfoghatatlan veszteségnek tartják a tarpaiak szeretett orvosuk és családjának elvesztését. A Metropolnak nyilatkozók elmondták: sokan családtagként tekintettek „a dokira”, akinek nagyobbik, hétéves fia is apja nyomdokaiba szeretett volna lépni.
Mécsesek és virágok borítják a Tarpai Egészségház előtti teret. A feketébe öltözött gyászolók döbbent csendben emlékeztek a négytagú családra, akik a hét elején budapesti lakásukban, a VI. kerületi Jókai utcában haltak meg szén-monoxid-mérgezésben. Az édesapa, Q. M. a tragédia napjáig Tarpán is dolgozott háziorvosként és belgyógyászként. A család három éve költözött fel Budapestre a gyerekek iskoláztatása miatt, de a Q. M. továbbra sem hagyta cserben a falut, és rendületlenül ingázott a főváros és a 300 kilométerre levő település között.
Kedden este nyolckor a Tarpai Egészségháznál több százan gyűltek össze. A falura mély gyász borult, az egész települést megrázták a történtek. Döbbent csendben, többen könnyek között búcsúztak a falu szeretett orvosától. „Felfoghatatlan, ami történt. Ő több volt, mint egy átlagos háziorvos. Ő volt a „mi dokink”. Úgy viszonyult a páciensekhez, mintha családtag lett volna” – mondta a Metropolnak az egyik gyászoló.
Mindenki számos kedves emléket őriz a település háziorvosáról, aki még éjjel is első szóra felöltözött, és indult segíteni. Mindig lehetett rá számítani. „Volt, hogy éjfél körül hívtam fel, mert nagyon rosszul voltam, ő pedig nemcsak hogy felvette a telefont, de azonnal elindult hozzám, hogy segítsen” – mondta zokogva az egyik helyi hölgy. „ Óriási veszteség ez mindnyájunknak. Nemcsak a háziorvosunkat, hanem egy jó embert, egy jó barátot is elvesztettünk” – tette hozzá.
A család nem tudott elszakadni a községtől azután sem, hogy Budapestre költöztek. Nemcsak az édesapa, hanem a mama és a gyerekek is gyakran látogattak vissza a határ menti településre. „Az elköltözésük után is visszajártak. Nyaranta hosszú időket töltött itt a család. Ha jól tudom, ezen a hétvégén is jöttek volna. A két fiú is imádott itt lenni, gyönyörű és okos gyerekek voltak, akik tele voltak tervekkel. Úgy tudom, a nagyobbik orvos akart lenni, akárcsak csak az édesapja” – mondta lapunknak az egyik, neve elhallgatását kérő idős asszony. Bár még tart a vizsgálat, hogy pontosan mi is okozhatta a tragédiát, nem zárható ki, hogy a kazán szivárgott a lakásban. A nagy meleg miatt valószínűleg minden nyílászárót bezártak a lakásban, hogy a klímaberendezés jól hűtsön, így a meghibásodott kazánból kiszökő gáz nem tudott kijutni a lakásból.
Annak ellenére, hogy a legtöbb szén-monoxid-riasztást a fűtési szezonban kapják a katasztrófavédők, évről évre növekszik a nyári esetek száma is. A nagy hőségben ugyanis megemelkedhet a lakásban a veszélyes, színtelen-szagtalan gáz szintje. Ezen kívül fontos, hogy a fűtőeszközöket, vízmelegítőket évente legalább egyszer szakemberrel ellenőriztessük, illetve berendezések számára biztosítsuk a levegő-utánpótlást. Nem elég kinyitni az ajtót vagy az ablakot, egy résszellőzőt is be kell szereltetni az ablakba. Nyáron a hődugó is gyilkolhat. A nagy hőségben, napsütésben felmelegszik a kémény felső része, ami így melegebb lesz, mint a kiáramló füstgáz, és nem tud távozni a kéményen át. Ilyenkor úgynevezett hődugó alakul ki, és az égéstermék visszaáramlik a vízmelegítőbe, ahol másodpercek alatt mérgező szén-monoxid fejlődhet. Ezért fontos még nyáron is szén-monoxid-riasztót működtetni ott, ahol nyílt égésterű vízmelegítővel melegítik a vizet.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre