Botrány az oltóponton! Ezért üvöltözött a férfi a dolgozókkal

A Metropol újságírója nagyon megörült, amikor megkapta azt a bizonyos hívást, hogy ő is sorra került, és beoltják az első koronavírus elleni vakcinával. Előrelátóan arra a napra szabadnapot vett ki, hiszen az oltóponton hatalmas sor fogadta. Bár a megadott időpont előtt fél órával korábban érkezett, egyértelmű volt számára, hogy nem fog sorra kerülni a kijelölt időben. De ez sem rontotta el az örömét abban, hogy hamarosan ő is védettséget élvez majd az egész világot megrengető koronavírussal szemben. Azonban nem mindenki gondolkodott így. Akadt olyan ember, aki úgy érezte, neki különleges bánásmód jár... mintha az egészségügyi dolgozók nem erő feletti munkát végeznének nap mint nap annak érdekében, hogy a lehető legtöbb ember megkaphassa a vakcináját.

Ezt tapasztalta munkatársunk

A hatalmas sor szép lassan csordogált előre, az emberek többek között türelmesek voltak, de akadt pár ember, aki morogva adott hangot nemtetszésének, amiért várakoznia kell.

„Közel másfél óra araszolás után láttam meg a célegyenest. A kórház bejáratánál két fiatal férfi egyenként regisztrálta, majd útbaigazította az érkező embereket. Végre rám került a sor, amikor a semmiből megjelent egy férfi, aki közölte az egyik dolgozóval, hogy ő időpontra érkezett (teszem hozzá, mindenki időre jött), és mivel itt van, akkor mutassák meg, ő hol tudja soron kívül oltatni magát. A segítők szép nyugodtan közölték vele, a sor végére kell mennie. Mira a férfi felcsattant: „biztos, hogy nem fogok a sor végére menni, látta maga, hogy mennyien vannak itt. Én időpontra érkeztem, és biztos, hogy nem fogok a sor végére menni, mert van időpontom.”

Az oltóponton dolgozó fiatal higgadtan újra elmondta neki, mindenki időre jött, mindenki kivárta és kivárja a sorát, nem tudnak mást csinálni, be kell állnia a sorba.

A férfi a hír hallatára üvöltözi kezdett

„Milyen megoldás ez? Van időpontom, biztos, hogy nem állok itt, ez nem normális, videót kellene erről csinálni, borzasztó, ami itt folyik!”

Annyira felháborító volt a viselkedése, hogy jómagam és a hátam mögött várakozókkal szinte egyszerre dörrentünk az ordibáló férfira, „ne hisztizzen már, mindenki időre érkezett, mi is 11-re kaptunk időpontot, mégis kivárjuk, hogy sorra kerüljünk.”

Végül a magából kikelt ember hangos zúgolódás közepette elment a bejárattól, de az nem derült ki, hogy győzött-e nála a józan ész, és inkább kivárja a sort, mintsem kockáztassa, hogy türelmetlenkedése miatt nem adatja be magának az oly sokat jelentő oltást.