Széphalmi Juliska lemondott az álmáról: "Hatalmas elengedésekben vagyok"

Széphalmi Juliska neve az elmúlt években nemcsak a színpadok világában vált ismertté, hanem a futók körében is. A Madách Színház táncosa ugyanis nemcsak a színpadi szerepekben teljesít folyamatosan magas szinten, hanem a futópályákon is otthon van – egészen addig, amíg a teste engedi.

Széphalmi Juliska műtétek után jobban van

Az utóbbi időszak azonban komoly próbatételeket hozott számára. Kétszer is műteni kellett Széphalmi Juliska térdét, és mindkét alkalom után hosszú, sok türelmet igénylő rehabilitáció következett. Egy táncos számára a térd nem csupán egy ízület, hanem az egyik legfontosabb „munkaeszköz”, így a felépülés minden pillanata fizikai és lelki kihívást is jelentett. Juliska számára a tánc mellett a futás is a mindennapok része: szenvedélyes futóként rendszeresen indul versenyeken, és kifejezetten nagy álma volt, hogy teljesen felépülve újra több kilométeres távok előtt álljon rajthoz.

Ma már szerencsére sokkal stabilabb állapotban van, újra rendszeresen fut, és igyekszik visszaépíteni azt a formát, amelyhez korábban hozzászokott. Ugyanakkor saját bevallása szerint megtanulta: a teste jelzéseire hallgatni nem opció, hanem kötelező. Néha ugyanis megálljt kell parancsolnia magának – még akkor is, ha a lelke épp ellenkező irányba húzza.

Széphalmi Juliska futás helyett pihent

Ez történt a minap is, amikor egy tervezett edzés helyett végül a pihenés mellett döntött. A közösségi oldalán őszintén beszélt arról, milyen nehézséget jelentett számára ez az elengedés:

„Ma nem mentem el futni… És rendesen olyan rossz érzés, annyira szerettem volna, hogy meglegyen a heti 4.”

„Azt meg pláne, hogy úgy tűnik, semelyik távon nem fogok indulni az Aldi Női Futógálán. Pedig az a kedvenc versenyem. Hát szóval hatalmas elengedésekben vagyok itt vasárnap este…” – fogalmazott Széphalmi Juliska Instagram-oldalán.

Szavaiból nemcsak a csalódottság, hanem a tudatosság is egyértelműen kiolvasható. Széphalmi Juliska története éppen attól válik inspirálóvá, hogy nem a túlterhelés és a „mindenáron” szemlélet dominál benne, hanem az önismeret és az önfegyelem.