Rubint Rella: „Már nem félek, hogy elveszítek valamit, tisztán látom az értékeimet”

Az első napon Hanoiba, Vietnámba úgy érkeztem meg, hogy kettétört a bőröndöm, szakadt az eső és a szállásomon sem éreztem magam biztonságban. Nagyon fáradt voltam az utazás és az időeltolódás miatt, és ott álltam bizonytalanul, hogy most mi legyen. Idegen város, idegen zajok, és nincs kihez fordulni, és akkor jött a felismerés, hogy most tényleg csak magamra számíthatok.

Sokkal nyitottabb lettem, és elkezdtem igent mondani olyan váratlan, nem tervezett élményekre is, amikre korábban biztosan nemet mondtam volna. Elengedtem a kételyeimet, az irányítást és hagytam, hogy a dolgok maguktól történjenek. Így viszont olyan élményekben volt részem, amik tényleg felbecsülhetetlenek. Sokszor a váratlan találkozások tették igazán felejthetetlenné az adott várost.

Nem akarok már minden helyzetben megfelelni vagy azonnali válaszokat találni. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, amikre nincs ráhatásom. Megtanultam elengedni azt, ami nem engem szolgál, ezáltal sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem.

Már nem akarok kitölteni minden üres másodpercet. Elkezdtem észrevenni az apró, szinte láthatatlan szépségeket, amik addig elmentek mellettem. Megtanultam befelé figyelni: mit érzek, mi szerez örömet, és mi az, ami feszültséget kelt. A legszebb az egész folyamatban, hogy megtanultam lassítani.

A nehezebb pillanatok megosztása nem volt könnyű, de én is rengeteget kaptam vissza. Az őszinteség az én életemben az első helyen van és ez az, ami igazi kapcsolódást teremt. Közben pedig bennem is letisztult, hogy mire vágyom igazán, illetve – ami talán a legfontosabb – sokkal könnyebben mondok nemet. Már nem félek attól, hogy ezzel elveszítek valamit, mert tisztán látom az értékeimet és inkább magamat választom.

Egy életünk van, éljünk, és ne azon gondolkozzunk, mi lett volna ha…! A döntés mindig ott van a kezünkben, hogy változtassunk. Én bármikor újra belevágnék! Sőt, azt érzem, hogy ez csak a kezdete volt valaminek. Az utazás nemcsak élményeket adott, hanem lehetőségeket is. A kint kialakított kapcsolataimnak köszönhetően már dolgozunk a külföldi táborok megszervezésén, és alig várom, hogy továbbadhassam mindazt, amit ezek az utak adtak nekem.