Sasvári Sándor: „Sok vágyam teljesült az életem során”

Sasvári Sándor őszintén mesélt az életéről a Hot! magazinnak.

Hot!: Túl vagy Az Operaház Fantomja című musical ezredik előadásán. Mennyit változott ez idő alatt a karakter?

Sasvári Sándor: Idén lesz huszonharmadik éve, hogy a Fantomot játszhatom. Az ember mindig arra törekszik, hogy egy bizonyos szinten maradjon ez a darab. Húsz év nem múlik el nyomtalanul senki életében. Színészileg sem. Emlékszem, már a premier napján egy nagyon jó szintet igyekeztem elérni, amit – a visszajelzések alapján – sikerült is. Tudom, hogy a karakter készen van, megérett, amíg a hangom mások szerint csak még érettebb lett, megerősödött. Ennek érdekében is megteszek mindent, mert fontos, hogy ezeket a szerepeket a mai napig ilyen intenzitással, akár heti hat alkalommal is eljátszhassam.

Hot!: Volt egy másik szereped is, ami viszont nagyon meghatározó volt az életed további alakulása szempontjából: a Jézus Krisztus szupersztár.

Sasvári Sándor: 1986-ban kaptam ezt a lehetőséget, ami az egész életemre kihatással volt. Szegeden hétezer-ötszáz ember előtt élhettem át Jézus szerepét. Amikor később a Madáchban Szirtes Tamás úgy döntött, hogy rám bízza Pilátus szerepét a ma­dá­chos verzióban, azt is nagy örömmel fogadtam. Aztán Szirtes Tamás ötlete alapján ismét Jézusként léphettem a színpadra hatvanhat évesen, ami egy hatalmas és kivételes lehetőség volt számomra, mivel a krisztusi kor dupláját töltöttem be. Eredetileg egy-két előadásról volt szó, amiből végül is tizenegy lett. Ennyi alkalommal élhettem át azt az elképesztően csodálatos élményt, amit ez a szerep magában rejtett. A búcsúelőadás napját én magam választhattam meg; nagypéntekre esett a választásom – így búcsúztam ettől a szereptől.

Hot!: Egy alkalommal azt nyilatkoztad, hogy ez végtelen módon megerősítette a benned addig is meglévő hitet. Szükséged volt arra, hogy ez megtörténjen veled?

Sasvári Sándor: Istennek volt szüksége rám, nekem pedig Istenre. 86-ban huszonkilenc éves voltam, és éltem a fiatal színészek életét. Európa-szerte mindenhol jártunk a Rock Színházzal, és ez egy csodálatos élmény volt. Akkor az volt jó! Amikor viszont megkaptam Jézus szerepét, onnantól kezdve nagyon figyeltem arra, hogy a hitemnek megfelelő életmódot éljek, és ez meghatározott egy bizonyos utat a számomra: egy ösvényt, amit felülről jelölt ki nekem Isten. Büszke vagyok arra, hogy azóta is ezen az úton járok.

Sasvári Sándor szülei már gyerekkorában felfedezték a tehetségét

Hot!: A korábbi életutadat kritikával illeted?

Sasvári Sándor: Nem – akkor az volt számomra a természetes. Nem volt semmi kirívó abban, ahogyan az életem éltem. Egy fantasztikus családból származom, és már ott megismerkedtem a hittel. Még csak négyéves voltam, amikor a szüleim felfedezték a tehetségemet, és azt követően mindent megtettek annak érdekében, hogy elindítsanak a pályámon. Mindig az vezérelt, amit otthonról hoztam, de huszonkilenc éves koromban ez csak megerősödött azáltal, hogy kiválasztottnak éreztem magam – és érzem azóta is. A világon mindössze néhány száz ember van, aki Jézus szerepében színpadra léphet, és ez kötelezi az embert. De ha ez nem lenne, akkor is hívő lennék; mégis azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy óriási lökést adott az életemnek és a pályámnak egyaránt.

Hot!: Nagyon vigyázol magadra, egészségesen élsz, és erről a közösségi médiában is sokszor posztolsz.

Sasvári Sándor: Úgy vélem, ha nem foglalkoznék magammal, nem tartanám karban magam, akkor nem tartanék ott, ahol most tartok. És nem is néznék ki így. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy nem játszhatnám azokat a szerepeket, amiket játszom. Az énekléshez fizikumra is szükség van, de a lelkemnek, az agyamnak ugyanolyan törődésre van szüksége, mint a testemnek. Minden reggel keresztrejtvényfejtéssel indul a napom, ugyanakkor sokat olvasok.

Sasvári Sándor családja társaságában szeret időt tölteni

Hot!: Érzed az idő múlását?

Sasvári Sándor: Egyáltalán nem. Nem foglalkozom az idő múlásával, mert mindig vannak újabb és újabb feladatok, azoknak a megoldására kell törekedni. Új szerepek, új lemez, koncertek, közönség, új kihívások – és akkor még nem beszéltem a lovakról és a versenyekről.

Hot!: Hány szálon fut most az életed?

Sasvári Sándor: 

Hot!: Ha rangsorolni kellene, mi tennél az első helyre?

Sasvári Sándor: Ez nagyon nehéz, mert mindig az van az első helyen, amit éppen csinálok. Sokszor megfordul a fejemben, hogy mit csinálnék másképpen, ha újraszületnék. Amikor nézem a világhírű lovasokat, akkor azt gondolom, hogy a következő életemben profi díjugrató leszek, de amikor Sting-­kon­cer­tet nézek, akkor meg olyan zenész szeretnék lenni, aki járja a világot a zenekarával. Nekem mindegyikből egy csipetnyi jutott az életembe, holott mindegyik egy egész embert követel.

Sasvári Sándor élete a színház körül is forog

Hot!: Honnan az energia? Huszonéveseket megszégyenítő az a lendület, ami a mai napig jellemez.

Sasvári Sándor: Nem hiszem, hogy egyedül én élem így az életemet. Persze az is igaz, hogy nagyon élvezem, hogy ennyi mindenben vagyok benne, már csak azért is, mert így több lábon állok. A családomtól nagyon sok erőt kapok mindehhez, és sok energiát kapok föntről is. A hitem az, ami megerősít abban, hogy jó úton járok, és abban is, hogy ezeket a dolgokat nekem szánták. Sok vágyam teljesült az életem során, de vannak még olyanok, amelyek nem, és ez is hajt előre.

Hot!: Egy szerepről van szó?

Sasvári Sándor: Egy darab még nagyon motoszkál bennem. Néhány napja voltam a Nemzeti Múzeumban az Attila-kiállítás megnyitóján. Ennek apropójából most megint eldöntöttem, hogy valahogy összehozom az Attila, a hun király című lovas­ operá­mat. 26 éve van a fiókban, a szövegét Miklós Tibor írta, Zakar István barátom szerezte hozzá a zenét. Eldöntöttem, hogy ezt most már nem hagyom annyiban. Sok darabot létrehoztunk már, de ez még hiányzik a tarsolyomból. Amíg lóra tudok ülni és tudok énekelni, ezt össze kell hoznom. Ez bakancslistás történet az életemben.

Sasvári Sándor felesége és lányai nélkül el sem tudná képzelni az életét

Hot!: A magánéleted sosem volt hangos. Tudatosan figyeltél arra, hogy ez így maradjon, vagy egyszerűen így alakult?

Sasvári Sándor: Így alakult, nincs ebben semmiféle tudatosság. Nem nagyon tudnak beszámolni botrányokról. Egy alkalommal egy lovas balesetben nagyon összetört az arcom. Volt, aki megtudta, és bejött hozzám a kórházba. Tudtam a helyén kezelni a dolgot. Akit érdekel a magánéletem, annak elmondom, hogy nagyon büszke vagyok a lányaimra és a feleségemre, aki tizenhat évvel fiatalabb nálam. Hihetetlen nő, aki nemrégiben vágott bele egy vadonatúj sportágba, a hyroxba. Imádunk itt élni az állatokkal, közel a természethez, és nincs semmi kirívó abban, ahogyan élünk.

Hot!: Fantasztikus a kapcsolatod a lányaiddal, akik mára felnőttek. Megmaradt a szoros apa-lánya kötelék?

Sasvári Sándor: Nem csupán megmaradt, hanem egyre szorosabb. Emlékszem arra, amikor a kezembe fogtam őket azt követően, hogy megszülettek. Egy csodálatos élmény volt. Nagyon boldog vagyok, hogy két lány édesapja lehetek. Így kerek az életünk, együtt. Minden adott ahhoz, hogy önálló életet éljenek, de a kötelék és a környezet vonzása nagyon erős.