Oláh Geri: „Magasra teszem a mércét, mert hiszem, hogy ezzel segítek a legtöbbet a gyerekeimnek”

Próbálunk a saját életünkből másoknak is bátorságot és reményt adni. A felmerülő podcast gondolata után csináltam az oldalamon egy közvélemény-kutatást, hogy mennyire lenne igény erre és döbbenetes visszajelzések érkeztek. Sokan úgy vélik, hogy őrületesen nagy szükség van rá és hiánypótló is lenne, mert ugyan vannak olyan podcast-ek, amik érintik a házasság témáját, de olyan nincs, ami kizárólag a kapcsolat, az apa, az anya szerepekkel foglalkozna. Nagyon úgy fest, hogy márciusban már el is tudjuk majd indítani

Azt gondolom, hogy az egyik legnehezebb dolog a házasságban az, hogy meg kell tanulni elfogadni, hogy a másik másképp gondolkodik bizonyos dolgokról. Meg kell tanulni, hogy a másik nem azt szereti, amit én. Hogy ő nem azt látja jónak, amit én. Ehhez nagyon nehéz folyamatosan alkalmazkodni, mindkét félnek. Tudomásul venni, hogy én például rajongásig szeretem a garnélarákot, az egyik legfinomabb étel a világon, Niki pedig undorodik tőle. Nem kell mindig megérteni, elég elfogadni.

Az egy nagy harc, hogy mindenki a saját igazát akarja érvényesíteni, a kapcsolatunk elején még mi is sokszor ilyenek voltunk. Az idő során azonban egyre inkább megtanuljuk - mert ez egy folyamatos tanulás - , hogy a saját igazunk elengedése a béke javára mindennél többet ér. Egész egyszerűen nem ér annyit az igazam, hogy veszekedjünk egy nagyot, aztán meg napokig ne szóljunk egymáshoz, vagy negatív atmoszféra legyen az otthonunkban. Ehhez kapcsolódik egyébként szorosan az is, hogy elfogadom az ő álláspontját: még ha igazam is van, ettől még ő gondolhatja másképp.

Próbálom úgy élni az életemet, hogy apaként a helyes férfiképet mutassam a fiúknak: lássák, hogy hogyan kell majd bánni a kiválasztott nővel és a lányaim se adják alább egy bizonyos szintnél. Próbálom magasra tenni a mércét, mert hiszem, hogy amit itthonról visznek, az beépül majd a saját kapcsolataikba, házasságaikba is. Szerintem erre például sokkal jobban oda kellene figyelniük a házaspároknak, hogy mit mutatnak és hogyan élnek. Sokszor azt gondolják, hogy a gyerek nem látja és nem hallja őket, pedig a gyerekek minden érzékükkel észlelik a jeleket.