„A családom lett a mindenem…” - az anyaságról vallott Szabó Ádám felesége

Amikor várandós voltam attól féltem, hogy érezni fogom-e azt a bizonyos anyai gondviselés jelenlétét magamon ,vajon jól működök majd, mint »valaki anyukája«, való ez nekem? Majd amikor megszületett a kisfiam azonnal tudtam, hogy pontosan ez kellett az életembe, hogy igazán boldog legyek. Viszont elfelejtettem nőnek lenni, feleségnek lenni és nem a férjem számára, mert szerinte tökéletesen hoztam minden szerepkört, hanem magam felé! Átváltottam csakis a kisfiam anyukájának lenni, egy védelmezővé, egy géppé. Most megálltam kicsit és elgondolkoztam azon, hogy min is változtatnék a jövőben.. megtalálni a balanszt,  ahol a kisfiam, a férjem és én is jól érzem magam. Hálával tartozom a csodálatos életemért, amire vigyáznom kell, mert csak egy van belőle. Íme pár kép a karácsonyi napjainkról, van benne fényűzés, ami kielégíti az egómnak felállított megfelelési kényszerem, egy kis eszem-iszom a családdal, egy kis mindennapi sírás egyedül a kádban (ahol a fiam nem látja mennyire megvisel, hogy elképesztő fájdalmai vannak a fogzás miatt esténként) és a karácsonyfa, amit idén olyan lelkesedéssel állítottam fel, hogy Ádinnal minden nap sok időt töltsünk ott a díszek nézegetésével. A családom lett a mindenem… Jó érzés hinni, szeretni, szeretve lenni, önfeledten nevetni, félteni és mellettük megnyugvásra lelni