Rengeteg tapasztalattal a háta mögött a séf olyasmibe vágott bele, amire senki nem számított. Lázár Chef legújabb projektjét nyugodtan nevezhetjük undergroundnak.
Köztudott, hogy Kovács Lázár, vagyis Lázár Chef nem ijed meg a kihívásoktól. Annak idején gondolkodás nélkül hajlandó volt felvenni az itthon addig ismeretlen „sztárséf”-kötényt, így lettek Kaszás Gézával minden magyar család otthonának rendszeres vendégei. Főzött már Washingtonban, Spanyolországban és ki tudja hol nem, most azonban kicsit távolabb a csillogástól, de a szívekhez sokkal közelebb vágott bele valami újba. Ehhez csak annyi kellett, hogy felfedezzen egy szomorúan üresen ásító szuterénszerű helyiséget, és legyen sok jó barátja.
A Svábhegyen álló Jókai Klub a budapesti Hegyvidék egyik kulturális központja, családi, kulturális és sportprogramokkal – és egy 6 éve zárva tartó étteremmel. Ami azt illeti, Lázár felesége, Melinda is tart jógaórát az épületben, innen a találkozás.
„Elkezdtünk beszélgetni itt a házban dolgozókkal, hogy hát igen, sajnos senki nem csinálja, senki nem vállalja az üzemeltetést, és aki idejön, az még egy kávét sem tud meginni sehol” – mesélte a sztárséf.
Erre ő persze felkapta a fejét, és már látta is maga előtt a helyet. Mármint amit csinálni lehet belőle, hiszen a terem adott volt az épület alagsorában, de a hegyvidéki fekvésnek köszönhetően mégis a csodálatos kilátású terasz is adott volt. Ami a legfontosabb volt, hogy valamit visszaadjanak a környék közösségének. A cél az egyszerűség volt: egyszerű hely, egyszerű kivitelezés, egyszerű kínálat.
Közösségi összefogással álltunk neki, és a környékbeli emberek eljöttek tapétázni, festeni. Én is közreműködtem, elsősorban koordinátorként, én szerveztem a támogatókat, és a felújítókat. Volt asztalos, villanyszerelő; mázoló az nem volt, úgyhogy azt én csináltam
– mondta nevetve.
Annyira alulról szerveződő kezdeményezés ez, hogy Lázár Chef az öccsét kérte meg, hogy tegye rendbe az épületvillamossági részt, ami egy villamosmérnöknek tulajdonképpen ujjgyakorlat. Amikor pedig meglátták, milyen állapotban van a járólap a teraszon, akkor a belvárosi romkocsmákat megszégyenítő kreativitással, műfűvel vonták be az egészet ahelyett, hogy egy vagyonért kicserélték volna. A részletekre oda kellett figyelni, hiszen a vonatkozó szabályok szerint a helyiségben nem lehet konyha, a szakács-étteremfejlesztő azonban megtalálta a módját, hogy forró pizzával és kávékülönlegességekkel tudja várni a vendégeit büféként üzemelve.
Kovács Lázár célja nem a profit volt, hanem hogy visszaadjon valamit a szívének oly kedves XII. kerületnek. A büfé máris az ott zumbázók/jógázók kedvenc helye lett, nem ritka eset, hogy egy kitikkadt, sportruhás csapat álljon sorba a pultnál frissen facsart narancsléért. Van azonban két másik vonatkozása is a helynek.
„A cél egy kellemes hangulatú, finom ízvilágú közösségi hely létrehozása és működtetése, amely szurkolói zónaként debütált a magyar csapat foci-EB-meccseihez kapcsolódóan, az olimpia alatt pedig várjuk majd a magyar női/férfi vízilabda- és kézilabdacsapatok szurkolóit. Ez a hely a fiataloknak is szól. Ugyanis járok vendéglátóipari iskolákba előadásokat tartani, és megfogalmazódott az ötlet, hogy a tanulók akár jöhetnének ide gyakorlatra. Mondjuk a vizsga előtt állók 5-6 fős csapatokban azt a feladatot kapnák, hogy 2 napig üzemeltessék a helyet annak minden kihívásával.
Már két nap alatt is elő tudnak jönni azok a megoldandó problémák, amikkel jobb élőben találkozni, mint tankönyvből megtanulni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre