Bodrogi Gyula bevallotta, hogy unokái tartják őt fiatalon.
A nemzet színésze és az unokája, Bodrogi Enikő között különleges és felhőtlen kapcsolat van. Bodrogi Gyula unokája elmondta, szívében nagy helyet foglalnak el a nagyszülei.
„Nyugodtan nevezhető barátinak is a mi viszonyunk. Rengeteg dologban kikérem a véleményét, legyen az szakmai vagy magánéleti kérdés, ő mindig ott van, és segít, ahogy tud. Az éneklésben is támogat, és büszke arra, hogy ezzel foglalkozom. De ez visszafelé is igaz, hiszen amikor tudom, megnézem az előadásaikat a színházban. Nagyon bizalmi a kapcsolatunk, talán jobban, mint a szüleimmel, még közös titkaink is vannak!” – kezdte Enikő a Hot! magazinnak.
A munka miatt ritkán tudunk találkozni, szinte csak ünnepekkor van lehetőségünk együtt lenni, de most, a tizenkilencedik szülinapom alkalmából összegyűlt a család egy nagy, közös ünneplésre – mesélte az unoka.
Néha nem könnyű felsorolni, hogy mik azok a jegyek, amiket a nagyszülők felismernek az unokájukban, hogy tőlük örökölték.
„Papa nagyon nyugodt, olyannyira, hogy néha még engem is meg tud lepni vele. Amikor olyan a helyzet, hogy fel tudnék robbanni az idegességtől, ő csak legyint, és azt mondja, hogy »Minek kell idegeskedni?«, vagy azt, hogy »Feleslegesen vagy feszült!« Szerintem inkább a nagymamám temperamentumát örököltem” – mesélte az ifjú énekesnő.
Enikő nagyon aranyos kislány volt már kicsiként is. A nagymamája is szépen énekel, így már pici korától hallgattuk az unokánk gyönyörű hangját, emellett pedig sportolt, többek között vízilabdázott is
– mondta a nemzet színésze.
Fontos, hogy az engedékenységet ne vigyék túlzásba a nagyszülők – erre a Bodrogi család mindig is ügyelt.
– Természetes, hogy engedékenyebbek vagyunk, mint a szülei. Nincs olyan, amiben ne adnék igazat Enikőnek, tűzön-vízen át kitartok mellette, de mégsem kényeztető, inkább szerető nagyszülőknek gondolom magunkat Angélával – mondta a Kossuth-díjas színművész.
Egy nagypapának igazi öröm, ha az unokái kikérik a véleményét, és őszintén megnyílnak neki.
Sokat számít, hogy beszélgetnek velem; mondhatni, az unokák tartanak fiatalon. Ha kérdez valamit, akkor visszamegyek a múltamba, és onnan keresek neki válaszokat, szóval nekem nagyon jólesik, ha a tapasztalataimból tudok neki tanácsot adni, az pedig könnyet csal a szemembe, ha meg is fogadja. Az az igazán nagy dicsőség!
– magyarázta büszkén Bodrogi Gyula.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre