Csonka András mindig igyekszik csak a jóra és a szépre emlékezni.
A színész megtörte a csendet és családjáról beszélt, leginkább édesapja elvesztéséről. Csonka Andrásnak nehéz gyerekkora volt, de elmondása szerint igyekszik a jóra gondolni. András apukája 50 éves volt, amikor megszületett, aki sosem volt egy érzelmes ember. Csonka Endre fia születése után agysorvadásban szenvedett, és szellemileg fokozatosan leépült.
Az apámból azt akarom megőrizni, amit nem kaptam meg. Találtam egy olyan fényképet, ahol ülünk kint az erkélyen, az ölében ülök és hátulról átfogom a nyakát
– mesélte a Szavakon túl adásában Csonka András, akinek otthonában ki is van téve ez a közös fotó az édesapjával.
„Amikor a betegsége is volt 10 évig… az ember, amikor egy ilyen mentálisan sérült emberrel él együtt, aki ráadásul fizikailag nem annyira gáz, akkor csomószor türelmetlen és esetleg kiabálásig fajulnak a dolgok.
Sosem felejtem el, van egy ilyen kép, amikor kocsiban voltam, mentem az Attila úton és megálltam a piros lámpánál, balra fordultam és láttam, hogy ott a Horváth Kertbe apám viszi a kispárnáját, egy bottal megy ki és ott ül egyedül. Arra gondoltam, milyen borzalmas ez, hogy így kell egy életnek véget érni
– fogalmazott a színész.
Csonka András elmondta, egészen másképpen szerette volna az apájával ezt végig élni.
Ő sem tehet róla, ő egy ilyen alkatú ember volt, aki nem tudta az érzelmeit kimutatni. De neki is köszönhetem, hogy megszülettem, ezt sosem szabad elfelejteni
– idézi a Bors a színész szavait. Hozzátéve, nem haragszik az édesapjára.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre