Fizikálisan elfáradt, megterhelte az ízületeit Katus Attila. A világbajnok sportoló szerettei körében töltekezik és edz.
A csodálatos Madeirán regenerálódik Katus Attila. A világbajnok sportaerobikos testvérét és annak családját látogatja meg minden évben. Van is mit kipihenni, Attila óriás fába vágta a fejszéjét. Hónapok óta fizikai munkát végzett, megterhelte az ízületeit.
Elfáradtam fizikálisan, megterheltem az ízületeimet, nagyon sokat kellett emelnem, rengeteg földmunkát csináltam. Volt csákány, ásó, minden. A munka az edzés rovására ment. Megerőltettem magam, lett egy kis gerincproblémám is az elmúlt időszakban. Most is azon dolgozom, hogy ezeket rendbe tegyem. Az egyik kezemből elment az erőm, ezen dolgozom, hogy rendbe jöjjön. A hátamat már sikerült rendbe tenni. A gyógyulás egy újabb kihívás. Az egészséget nem lehet sokáig elengedni, mert nem lehet majd visszahozni, vagy nehezen. Most napi négy órát edzem, és persze az unokahúgaim is feltöltenek. Tegnap én vigyáztam rájuk, két fantasztikus, cuki gyerek aludt mellettem. Rengeteg mosolyt csalnak az ember arcára, már csak azzal is, ha csak rájuk nézek
– mesélte lapunknak Katus Attila, aki elmondta, hogy mi is ez az óriás felújítás, építkezés. Az edző ugyanis vett egy nyaralót a Dunakanyarban.
„Vidéki srác voltam világéletemben, nagyon hiányzott a vidéki légkör. Budapest közelében akartam maradni, Nagymarosba szerettem bele. Nagyon szép kis nyaralót vettem, nyakig benne vagyok a felújításban. Rengeteg fizikai munkát végeztem az elmúlt 8 hónapban. Már építkezés közben is ott laktam, elég kalandos volt. Most már az egyik szintet elkészítettem, megvan az alap, tisztaságban tudok élni. Nagyon nagy kihívás számomra a felújítás, élvezem, új élménynek, tanulási folyamatnak fogom fel. Amikor az otthonát alkotja az ember, az mindig nagyon kedves. Mindennap lehet örülni, hogy közelebb van a cél, a nehézségeket megoldjuk”
– hangsúlyozta a sztáredző, aki nem tartja magát ezermesternek, de szorgalmasnak igen. Már gyerekkorában sem esett kétségbe, ha munkáról volt szó.
Amit egy segédmunkás meg tud csinálni, azt én is meg tudom. Gyerekkoromban családi építkezésen dolgoztam, kalákában építkeztünk kutyákkal körülvéve. Panelban nevelkedtünk, és nagyon szerettünk volna egy kis telket. A szüleimnek sok testvérük van. Az egyik villanyszerelő volt, a másik ács, a harmadik kőműves, és persze, mi gyerekek is besegítettünk. A WC ott volt a telek végében, az ablakot is épphogy betettük, amikor beköltöztünk. Gyerekfejjel mindig segítettem az édesapámnak, hétvégén is be voltunk fogva a testvéremmel. Most visszajönnek ezek az emlékek, és menet közben is újat tanulok
– emlékezett vissza boldogan Attila.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre