A Mizu című dal révén került reflektorfénybe Karácson Tamás Fluor, amiből az egyik legismertebb, generációkon átívelő hazai sláger lett. A szövegét az is ismeri, aki nem szereti a dalt, soraiból ugyanis több „újkori szállóige” is megragadt a köznyelvben. De ennek a sikernek bizony volt árnyoldala is. Fluort sokan fenyegették, és előfordult, hogy ki akarták kaparni a szemét a villamosmegállóban egy dal miatt.
Zúzunk az éjszakában… Álljunk össze, mint két kicsi legó… Csak akkor bulizom, ha úgy van, és általában úgy van… Nekem bejön ez a szitu… Ismerős sorok akkor is, ha az ember nem zenerajongó. A dal a miénk podcastban Péczeli Dórival Fluor Tomi Mizu című dala volt a fókuszban.
A dal egy Teréz körúti lakásban született, ahol lakótársakként éltek együtt az alkotók, a szövegíró Fluor Tomi és a zeneszerző Pixa, hármasban a korszak egyik legnagyobb tinibálványával, SP-vel.
„Akkoriban már kezdtek megismerni a médiában, de inkább az SP haverja voltam, és csak fokozatosan lett egy ilyen, hogy ő a Fluor” – mesélte Tamás. „Egyébként nem az volt körülötte a légkör, hogy ez mindent el fog söpörni, és hogy ez nagyon durva lesz. Eltelt két-három hónap, és olyan 2-3 milliónál tartott már (a nézettsége), ami akkoriban nagyon nagy szó volt, amikor elkezdett valami médium foglalkozni vele, hogy egyáltalán létezik.”
Onnantól kezdve, hogy befutott, Fluort felismerték az utcán, de sok kritika is érte őt a Mizu jól hangzó, de pofonegyszerűnek tűnő sorai miatt – pedig éppen ebben rejlett a dal varázsa. Az egyik oldalról szeretetbuborék vette körül, de a másik oldalról sokan támadták. Ismeretlenek fenyegették az online és offline térben – egy dal miatt.
„Ebben az volt a rossz, hogy azért én ennél érzékenyebb, nagyon önelemző vagyok, alapból is tudom rágni magam mindenen. És ha ennyi bántást kap az ember, nem viseli jól, hogy van, hogy meg akarják verni. Ki akarták kaparni a szemem a villamosmegállóban. Az ember úgy áll: azért, mert csináltam egy dalt, ami nekik nem tetszik? Kicsit nehéz volt, hogy hirtelen mindenki véleményt alkotott, és akkoriban kifizetődő is volt engem bántani, mert az egyből címlap volt” – magyarázta a Wellhello frontembere.
A zenész arról is mesélt, hogy az első évben nyolc hónap alatt több mint 300 fellépést nyomott le, végül fulladni kezdett, pánikrohamai lettek. Édesanyja ugyan figyelmeztette, hogy meg kellene nézetnie magát, de ő nem vette komolyan. „Utána jött már az, hogy az egyik pillanatról a másikra zokogás, kórház, minden. Végigvittem a játékot. Amikor az embernek a legboldogabbnak kellene lennie, néha pont akkor éli meg ezeket a mélységeket” – árulta el Fluor.
Az egész beszélgetést itt tudod meghallgatni:
https://open.spotify.com/episode/1RTKT7ZC8rSd04KpgSKb8E
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre