„Azt hittem, hogy örökös győztes vagyok” – Rózsa György komoly döntést hozott, ezzel örökre megváltozik az élete

Rózsa György tavaly nyáron combnyaktörése miatt műtéten esett át, és úgy érzi, már soha nem lesz a régi. Korábban tervezte, hogy megválik szeretett otthonától, az élet viszont felgyorsította döntésében.

„Mindig is intenzív, aktív életet éltem, hiányzik és lelkileg megvisel ez a változás. Azt mondják, nem látszódik a mozgásomon, de már nem vagyok olyan fürge, mint korábban. Valamennyi részét feladtam az eddigi életemnek, de nem az egészet. A lányomnak is mindig azt szoktam mondani: küzdjél! Most magamnak is ezt fújom” – kezdte a Borsnak. – „53 éves koromig, amíg Évi, a feleségem meg nem halt, patakzó életem volt. Azt nem állítom, hogy nem voltak gondjaim, problémáim, szomorúságaim, de folyamatosan jöttek a sikerek, jól ment a szakmám, a közönség elismert, én voltam az ország Rózsa Gyurija. Azt hittem, hogy örökös győztes vagyok. Aztán a feleségem elvesztésével rájöttem, hogy nem így van. Vannak olyan erők, amik simán az út szélére állítanak. Nehéz volt felállni, de ott mégsem vesztettem el azt a fajta fiatalságot, amit most. Tudtam, hogy a lányom miatt nem lehetek egy vén krampusz, mert Csilla még csak 16-17 éves volt, megszokta, hogy az édesapja egy életvidám férfi, viszont a balesetem után neki kellett gondoskodnia rólam” – mesélte a tévés.

Nyáron minden megváltozott

Az igazi váltás most nyáron jött el számára. A betegség miatt hetekig a nappaliba kényszerült, ahová lánya egy speciális kórházi ágyat állíttatott be, hogy megkönnyítse az életét. Most viszont eljött az ideje, hogy visszaköltözzön a régi szobájába, ám kiderült, a lépcsőzés komoly nehézséget jelent számára.

„Október 19-én viszik el az ágyat. Már tudok lépcsőzni, de csak lassan, és egyáltalán nem kellemes. Ha terhelem a bal lábamat, fáj a térdem és a bokám is… A garázsba muszáj lemennem, és az emeletre is valahogy fel kell jutnom. Ez gyorsította fel azt a döntésemet, amit már évek óta fontolgatok, ahogy 75 körül leszek, eladom, kiadom a házamat, és veszek vagy bérlek egy egyszintes lakást. Jövő ta­vasszal meg kell ejtenem. Olyan egyszerűnek tűnő dolgok is nehezebben mennek, mint például a kertünkben lévő medencébe a ki- és bejutás. Huszonöt évvel ezelőtt költöztünk ide, rá négy évre ment el a feleségem. Amióta nincs Évi, nem különösebben ragaszkodom az ingatlanhoz. A lányom is elköltözött, nagy lett egymagamnak. De nem szomorkodom” – mesélte őszintén.

„Sosem éreztem, hogy egy öregember lennék”

Rózsa György balesete miatt azt is belátja, olyan dolgokról is le kell mondania, amik korábban az életet jelentették.

„Mentek az évek, de sosem éreztem, hogy egy öregember lennék. A 74. évem pont ettől lesz kicsit szomorkásabb emlék. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy évvel idősebb lettem, hanem ez egy új élet kezdete, és nem önszántamból. Kicsit sántikálok, biztatgatnak, hogy jobb lesz, de ebben nem hiszek. Azok a dolgok, amiket eddig nagyon szerettem, valószínűleg kiesnek az életemből. A hatalmas sétákról, nagy bolyongásokról, a külföldi utazásokról le kell mondanom. Még nem próbáltam ki, hogy mennyit bírok egyhuzamban vezetni, bár visszaültem az autóba, de csak rövidebb távokat mentem a városban” – fűzte hozzá.

A történtek ellenére mégis próbál mosolyogni, és bár nem tervez hatalmas ünneplést, van, ami kihagyhatatlan az év­fordulója alkalmából.

„Csillával hétvégére beszéltünk meg egy közös ebédet. Amióta megszületett a kisunokám, egy kérésem van, ne vegyenek nekem semmit, inkább lepjenek meg egy fotóalbummal vagy egy bekeretezett képpel, amin ők vannak rajta. Nekem ez a legnagyobb ajándék. Évek óta hagyomány, hogy ilyenkor meghívom a barátaimat, beszélgetünk, nevetgélünk. Nagyobb ünneplést talán jövő­re, a 75. életévemnél tartunk, de ezen még ráérünk gondolkodni.