A világhírű operaénekesnő tavaly ősszel esett át a fertőzésen, azonban súlyos szövődményei és poszt-Covid-tünetei még hosszú hónapokig kísérte és nehezítette a munkáját. A Metropol számára elmesélte Rost Andrea, végül hogyan tudott újra talpra állni.
Szinte újjászületett Rost Andrea. Az operaénekesnő a tavalyi évet biztosan nem felejti el, ugyanis sokakhoz hasonlóan ő is elkapta a koronavírust, ami rettenetesen megviselte a szervezetét.
Az elismert sztár saját bevallása szerint a koronavírus elleni védőoltásának köszönheti, hogy újra színpadra állhat.
„Nehezen éltem meg az elmúlt egy évet. Elkapott a vírus tavaly októberben és nagyon nehezen jöttem ki belőle. Egy nagyon csúnya kétoldalú tüdőgyulladással vittek kórházba, szerencsére nem kerültem lélegeztetőgépre, de kaptam oxigént, meg Remdesivirt. Azóta rengeteg mellékzöngéje volt a testemben a koronavírusnak, poszt-Covid-tüneteim is voltak, ami befolyásolta a munkámat is. Most már szerencsére túl vagyok rajta, mert beoltottak. A vakcina fantasztikus hatással volt rám, kivett belőlem rendesen, de most érzem, hogy nagyon kell az a második szúrás is. A leginkább a tüdőmön érzem, hogy bizony az jót fog tenni, ha még egy emlékeztető oltást kap a testem és az immunrendszerem.„
Az 58 évesen is kirobbanó formában lévő Andrea fiatalokat megszégyenítő energiával rendelkezik, ennek titkát most a Metropol olvasóinak is elárulja.
„Igazából a sporttal tudtam magam kihúzni a legnehezebb időszakból, amikor már azt mondtam a pandémia alatt, hogy nem bírom tovább. Nordick walkingoltunk a barátaimmal, több kilométereket mentünk. Az elején még nehezen ment, most már sokkal hosszabb távokat is meg tudok tenni. A pandémia alatt nehezen viseltem a bezártságot, a lelkemmel is sokat kellett foglalkoznom.”
Igazi örömünnep lesz Andrea számára az idei nyár, ugyanis több mint egy év után újra színpadra állhat, ráadásul egy teljesen új szerepben próbálhatja ki magát a Szentendrei Teátrumban. A művésznő olyan retró slágereket fog áthangszerelve énekelni a közönségnek, mint például a Nem vagyok én apáca című Zalatnay Cini-nóta.
„Most már kék az ég és süt a nap, már nem kell több. Isteni érzés újra a színpadon állni, 3 éves koromban kaptam rá ennek az ízére, amikor az összes szomszéd gyereknek énekeltem azokat a számokat, amiket akkor megtanultam a rádióból. Akkor még gondolni se mertem volna, hogy ezeket egyszer elénekelhetem színpadon. Nagyon jó lesz megmutatni a közönségnek, hogy egy ilyen kezdet után is el lehet jutni a világ legnagyobb operaházaiba. Ez nem visszalépés számomra, sokkal inkább egy színfolt a karrieremben.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre