Phoebe nem vicces, Chandler idegesítő, Joey életképtelen. Összegyűjtöttünk néhány érvet, ami miatt lehet nem szeretni az amúgy népszerű sorozatot.
Máté Péter óta tudjuk, hogy miért vannak a jó barátok, de arra keressük most a választ, hogy miért baj, hogy volt „Jóbarátok” névvel sorozat is a tévében.
Tudjuk, hogy a műfaj sajátossága a háttérből jövő kacaj tenger, ami ráadásul indokolatlanul sokszor van, így már-már kellemetlenül érezzük magunkat, hogy nem nevetünk a „közönséggel” pedig ott a nyomás, hogy nagyon kéne.
Sajnos, bármennyire el akarod kerülni a sorozatot, úgyis utolér, sunyin bekúszik egy link a közös csetbe, és hopp már ott van a lakásodban Phoebe „Büdös macska” című száma. Van, akit ez nem kerget ki a világból? Ráadásul a Chandler nevűvel se bánik jól, mondjuk ő is nagyon idegesítő, de azért valljuk be Phoebe nem jó fej, sőt nincs egy jó tulajdonsága se: nem néz ki jól, nem kedves, és nem okos. Lehet csak azért van létjogosultsága, hogy Monica és Rachel tulajdonságai értékelhetőek legyenek.
Ha más nem, ez aztán joggal felpaprikáz bennünket, ahogy ez a két ember folyamatosan játszmázik egymással. Maximum oktató jelleggel tudom elképzelni: Lányom ezt nézd meg, így nem szabad bánni a férfiakkal, és fordítva!
A legszomorúbb, hogy még egy külön sorozatot és felhúztak utána a karakterre. Sajnos Joey szomorúbb, mint a gyufaárus lány meséje. Ez az ember életképtelen, és annál szomorúbbat nehezen tudunk elképzelni, hogy pusztán abban leljünk viccet, hogy egy ember ösztönösen cselekszik, és valószínűleg Samu a vértesszőlősi előember is többre lett volna képes nála. Az érzelem és az empátia teljes hiányát testesíti meg a karakter, akit a valóságban nem sokáig tűrnénk meg a nappalinkban.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre